Az üzenet 1.

Sötétség uralkodott odakint, amikor felébredtem ájulásszerű álmomból. Laposakat pislogva felkeltem és elindultam a fürdőszoba irányába. Bakancsomat menet közben rugdostam le magamról, nadrágomat a folyosó padlójára dobtam. Rám fért már egy alapos zuhanyzás, a sorozatos ruhában alvás után. Miután minden ruhadarabom a földön hevert, beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. A kezdetben jeges folyadék meztelen testemre ömlött, felfrissítve az elmémet, új erőt adva testemnek és lelkemnek egyaránt.

Most még az sem tudta elvenni a kedvemet a fürdőzéstől, hogy alig néhány napja egy kibelezett hulla hevert a kád fölött, bíborvörös vérét a kövezetre csöpögtetve. Belei rendezetlenül omlottak ki a hasából, én pedig sokkot kapva próbáltam normalizálni a légzésemet. Az elmúlt pár nap érzéketlenné tett. Nem zaklatott fel még az a tény sem, hogy a szobatársamat megölték, majd elhurcolták. A gyilkos szabadon járkál ki-be, bármikor az életemre törhetett.

Vizes tincseim az arcomba hullottak, miközben homlokomat a csempének szorítottam. A víz lassan melegedett, én pedig még hosszú percekig álltam alatta. Amikor végeztem, elhúztam a zuhanyfüggönyt az útból, majd egy törülközőt magam köré csavarva kiléptem a hideg kőre. A tükör felületét teljesen elborította a pára, amit valaki megbontott miközben én fürödtem.

 

ÉN JOBBAN ÁTNÉZNÉM A SZOBÁT

Azonnal a kabátomhoz ugrottam. Kezeim sietősen tapogattak fegyver után, miközben a tekintetem körbe-körbe cikázott a láthatáron. Mikor megtaláltam, kibiztosítottam és óvatosan közeledtem a szoba felé. Minden háborítatlannak és nyugodtnak tűnt, de engem ez már nem tudott becsapni. A gyilkos ismét meglátogatott és ez ellen nem tudtam tenni. Bármikor bejöhetett ismét és elvághatta a torkom alvás közben.

Miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sincsen a szobában, leengedtem a fegyveremet. Gyorsan áttöröltem magam a törölközővel, felkaptam egy rövidnadrágot és egy felsőt. Kényelmesebbnek tartottam, mint egy szál rongyban kutakodni.  Mikor már teljes harci felszerelésben díszelegtem, elkezdtem a módszeres kutatást. Először Adelphe ágyánál kezdtem. Benéztem a bútor alá, arrébb toltam néhány cipőt és dobozt, de nem találtam semmi érdemlegeset. A biztonság kedvéért azért kiszedegettem őket az ágy alól és átvizsgáltam tüzetesebben is.

Az első dobozban csak néhány egyetemi jegyzet kapott helyet, a másodikban pedig családi fényképek.  Gyorsan átfutottam őket, majd visszadobtam a helyükre. Amint végeztem az ágyával, áttértem a sajátomra, ahol is egy papírfecnit találtam az ágy és a fal közé becsúsztatva. Remegő kezekkel utána kaptam, majd óvatosan széthajtogattam.

Az élet bölcsőjében növekszik a gonosz,

igaz valóját ártatlansággal palástolja.

Mosoly ül az arcán, háta mögött tőrt bújtat.

Többször átfutottam a néhány sorocskát. Az agyam lázasan pörgött, de válaszokat nem találtam. Mégis mit akar ezzel közölni velem a gyilkos? Hogy meglapulva figyel? Beolvadt a diákok közé? Ezzel nem mondott el újdonságot. Még egyszer átnéztem a verset, amikor megakadt a szemem az íráson. Néhány betűt mintha szándékosan kiemeltek volna.

Az élet bölcsőjében növekszik a gonosz,

igaz valóját ártatlansággal palástolja.

Mosoly ül az arcán, háta mögött tőrt bújtat.

A táskámhoz léptem és elővettem egy darab papírt, majd kiírtam a betűket és megpróbáltam értelmes szavakat kihozni belőle. Néhány röpke pillanat alatt egyetlen szó meredt rám elégedetten. ALAGSOR.

Telefonom után kaptam és tárcsáztam a hadnagyot. Owen már a második csörgésnél felvette, hangja álmosan csengett a vonal túlsó oldalán.

− Nem tudsz aludni Dan? − kérdezte nem túl barátságos hangnemben.

− Üzent nekem. − vágtam a közepébe izgatottan.

− Mit? Jól vagy? Ugye nem esett semmi bajod? − hallottam, hogy ijedten ugrik ki az ágyból, a vonal susogott, miközben magára rángatta a ruháit.

− Nem, nincsen semmi bajom. Lezuhanyoztam, aztán amikor kiléptem a kádból egy üzenet fogadott a tükrön.

− Mi állt rajta?

− Hogy nem néztem eléggé körül. Visszajöttem a szobába és átkutattam mindent. A papírfecnit az ágyam mellett találtam a falhoz becsúszva. Egy vers volt, látszólag értelmetlen, de néhány betűt kiemelt az írója.

− Ne habozz Dan, mondd már!

− A megfejtése alagsor volt. Szerintem vár ránk ott valami vagy valaki… − nagyot nyeltem. A nagy izgalomban el sem jutott az agyamig, hogy talán a következő áldozat holtteste lapul ott.

− Azonnal ott vagyok.

− Találkozzunk az épület előtt. Mindegyik épületet át kell kutatnunk, nem tudhatjuk, hogy melyikre vonatkozik. Mivel nekem üzent, ezért lehetséges, hogy ebben az épületben már válaszokat is találhatunk.

− Indulok.

A vonal megszakadt. Magamra kaptam egy pulcsit, a nadrágomra szíjaztam a pisztolytáskát és elindultam a kollégium elé, hogy találkozzam a hadnaggyal.