tag:blogger.com,1999:blog-90916912277798973592024-02-20T02:07:46.153-08:00Kibelezetlen valóságDanielle Púgu Maat nyomozó a gyilkossági csoportnál, szétszórt, hirtelen haragú, főnöke szerint kibírhatatlanul öntörvényű, viszont pokolian jó rendőr. Egyik nap egy brutális kegyetlenséggel meggyilkolt holttesthez hívják, az elkövető ismeretlen, viszont nem ez az első áldozata. Kaland, romantika, brutalitás.Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-65418293885578593082012-08-02T02:17:00.002-07:002012-08-02T02:17:35.649-07:00Az üzenet 2.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<b>2.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kellemes szellő simogatta az arcomat miközben várakoztam. Owen
kisvártatva megérkezett. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, egy szál trikóban
és farmerban feszített előttem. Elmosolyodtam sebtében elkészült kinézetén. Még
így is tökéletesen nézett ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mi olyan vicces? − nézett rám morcosan a hadnagy.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Semmi − tértem észhez egy pillanat alatt, arcomra erőltetve egy
komorabb kifejezést. − Induljunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Visszatértünk az épületbe, ahol azonnal megcsapott a hűs levegő. A
folyosók üresek voltak, az épület minden lakója az igazak álmát aludta vagy a
szobájában tanult. Elindultunk az alagsor felé, ahova egy keskenyebb lépcső
vezetett le. A hadnagy elővett egy elemlámpát, azzal világítva utunkat a
sötétségbe. Nem akartuk feleslegesen felhívni magunkra a figyelmet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A lámpa fénye végigfutott a kövezeten és elnyelődött a szirupos
sötétségben. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Hátborzongató. − szólalt meg Owen, miközben vacogott a hűvös levegőtől.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A folyosón használaton kívüli bútorok sorakoztak rendezetlenül.
Porlepte felszínükre néhány humoros diák obszcén üzeneteket és rajzokat kreált.
Hamarosan felbukkantak előttünk a folyosóból nyíló lezárt ajtók. Néhánnyal
hiába próbálkoztunk, kulcs nélkül nem mentünk vele semmire. A folyosó
elkanyarodott, mi pedig némán követtük az útját. Hamarosan zsákutcába
jutottunk, egyetlen esélyünk, az utolsó ajtó kegyetlenül és gúnyosan csapódott
az arcunkba. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Ujjaim rásimultak a hűvös kilincsre, majd mély levegőt véve lenyomtam
azt. Az ajtó olajozatlanul nyikorogva kitárult előttünk. Arcomat megcsapta a
hideg levegő, orromat pedig egy utánozhatatlanul fémes szag kerítette
hatalmába. A hadnagy lámpája lassan futott végig a helységen, hogy
megállapodjon a középen kifüggesztett holttesten.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<b>3.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nem ért váratlanul a látványa, még csak meg sem tántorodtam a szagtól.
Elvettem Owen kezéből az elemlámpát, majd közelebb léptem hozzá és tüzetesebben
átvizsgáltam. Fiatal lány volt az áldozat. Éjfekete haja kócosan omlott az
arcába, vakítóan kék szemei üvegesen meredtek a padlóra. Körülöttem megannyi
lábnyom hevert, rendezetlenül. Lámpám fénye visszatért az áldozathoz, tovább
folytattam a vizsgálódást. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A lány sápadt bőrén apróbb vágások húzódtak, testén egy orvosi köpenyt
viselt. A hasánál egy termetes véres folt jelezte halálának okát, én pedig
óvatlanul félrehúztam a nedves szövetet. A belek megkönnyebbülten,
engedelmeskedve a gravitációnak, elindultak a padló felé. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Jézusom! − Owen elborzadva nézte a történéseket, majd megzabolázva
arcizmait, közelebb lépett hozzám.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A mocsok szemétláda. − sziszegtem dühösen, kezeimmel a telefonom
után kutatva. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Jó pár métert megtettem, mire találtam térerőt, ebben az istenverte
alagsorban. Azonnal tárcsáztam a felügyelőt. Álmos hangja kisvártatva
felcsendült a vonal másik végén.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Már előre rettegek a mondanivalójától Danielle. Ha maga hív, abból
biztos nem születésnapi meghívás lesz. − szólalt meg köszönés helyett. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Sajnálom uram, hogy ilyen későn zavarom, de adódott egy kisebb probléma.
− zavartalanul eldaráltam a
mondanivalómat. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Hallgatom. − mélyet sóhajtott. Magam előtt láttam kétségbeesett
arcát, zaklatott tekintetét és zilált külsejét. Mindannyian kezdtük úgy érezni,
hogy ez az ügy túlnő rajtunk. Személy szerint teljes sötétségben tapogatóztam,
lámpám fénye néha beleakadt egy-egy áldozatba. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Üzenetet kaptam tőle. − kezdtem, miközben próbáltam rendszerezni a
gondolataimat. − Az üzenetét követve kilyukadtunk a D épület alagsorában. A
folyosó végén van egy nyitott ajtó, a holttest a helység közepén lóg,
felfüggesztve. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Üzenetet kapott? − Cool felügyelő hangja döbbentnek tűnt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Igen, úgy tűnik lebuktunk. A gyilkos vagy a gyilkosok tudják ki
vagyok és egy morbid játékot űznek velem. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Tűnjenek el onnan. Azonnal küldök egy csapatot és elszállítják a
testet. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Igenis. − leheltem engedelmesen és végtelenül kimerülten.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Lerakni készültem a telefont, amikor a felügyelő hangja megállított. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Danielle, kérem tegyenek valamit. Öreg vagyok én már ehhez. Lassan
az összes hajszálam kihullik, a szívem is gyengélkedik. Rúgják seggbe az egész
elcseszett bandát. Hívjon, ha jutottak valamire.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A vonal megszakadt még mielőtt reagálhattam volna rá bármit is. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Induljunk. − intettem Owennek, aki engedelmesen, minden
okvetlenkedés nélkül követett. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<b>4.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A szobámban ültünk, mikor mentőautók és rendőrautók tűntek fel a
láthatáron. Csendesen, minden fény- és hangjelzést mellőzve. Owen, tenyerébe
hajtott fejjel szuszogott, teste megtört volt, egész lényéből áradt a
kétségbeesés. Bennem semmi nem tört el, áldozatról áldozatra erősebb voltam és
hevesebben lobogott bennem a bosszú és az igazság tüze. Nem hagyom, hogy
szórakozzanak velem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Tudtam, hogy az egész ügy valamilyen szinten kötődik hozzám. Az
áldozatok a közelemben, az üzenet, az egész szituáció ismerős volt és ez
kezdett nyugtalanítani. Agyam hevesen tiltakozott, mintha próbált volna
megkímélni egy kellemetlen emléktől. Tudtam, hogy szükségem van egy kis
alvásra, hogy felfrissítsem az elmémet, így beágyaztam magamnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem maradnál itt éjszakára? − kérdeztem a hadnagytól, félénken
elfordítva a fejem. − Képtelen lennék egyedül aludni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Persze. − fáradt, törődött mosollyal az ágyam szélére ült, majd
ledobta magáról a pólóját és a nadrágját. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nagyot nyelve a fal felé fordultam, miközben hevesen dobogó szívvel
vettem tudomásul, hogy forró teste az enyémhez simul. Alhasam összerándult az
érintésétől, kibírhatatlan vágy tombolt bennem, feledtetve minden félelmemet.
Lassan felé fordultam, tágra nyílt szemekkel az övébe néztem. Ő sem aludt,
meredten bámulta a testemet, pulzusa lüktetése egybeolvadt az enyémmel.
Óvatosan végigsimította az arcomat, majd közelebb fészkelte magát hozzám.
Ajkainkat néhány milliméter választotta el egymástól, éreztem a forróságot,
amely előtört közülünk. Owen áthidalta a köztünk lévő milliméternyi távolságot,
majd hevesen az ajkamra tapadt. Elfojtott vágyaink utat törtek maguknak, majd
elsöpörtek mindenfajta gátlást és aggályt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az utolsó ruhadarabomat szaggatta le rólam, amikor az agyam vészt
kezdett riadózni. Eltoltam magamtól a hadnagyot, szinte kapkodtam a levegő
után. Mellkasom emelkedett és süllyedt, bőröm kibírhatatlanul parázslott Owen
érintésétől. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem. Ezt nem szabad. − nehezen ejtettem ki a szavakat, testem
sértődötten összerándult. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Miért? − A hadnagy ismét rohamot indított felém, de időközben
felépítettem a bástyáimat, így könnyedén levertem a támadását.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Kollégák vagyunk. Nem szabad összekevernünk a munkát a magánélettel.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Egyetlen éjszaka nem tesz tönkre semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− De én nem vagyok és nem is akarok egy lenni a sok közül. Igazán
megérthetnéd. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Owen a hátára fordult, kezeivel takarta az arcát, miközben szíve
hevesen vert. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Hamarabb is szólhattál volna. Mindjárt szétrobbanok. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Felült, majd magára kapta a ruháit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Hova mész? − kérdeztem összeszorult torokkal.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A saját szobámba. Képtelen lennék elaludni melletted.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Némán figyeltem, ahogy elhagyja a szobát. A szívem a torkomban
verdesett, szárnyakat kapva szabadulni akart rideg testemből. Meg tudtam
érteni. Esélyt sem adtam neki arra, hogy boldog legyen, vagy összetörjön. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<b>5.<o:p></o:p></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A nap már magasan járt, amikor magamhoz tértem ájulásszerű álmomból.
Kikeltem az ágyból, majd automatikusan a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Megengedtem magamnak a vizet, ruháimat levetve aláálltam. Arcomat a csempének
vetettem, próbáltam feltöltődni a hideg zuhany által. Megtörtént az amire
vágytam és én ellöktem magamtól a lehetőséget. Nem tudtam, ezek után hogy
nézzek a hadnagy szemébe. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Merengésemből a szomszéd szobában csörgő telefonom szakított ki.
Elzártam a csapot, majd törülközőt csavarva magam köré, kisétáltam. Az apró
készülék eszeveszetten rezgett az ágyon, én pedig egyetlen gombnyomással
elnémítottam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Igen? − szóltam bele, nem túl barátságosan.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Szia Dan, itt Kelly.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Minden dühöm egy csapásra elpárolgott, végre mosoly görbítette a
számat és nem a szomorúság.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mikor jöttél haza? − kérdeztem izgatottan.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Tegnap este. − elnémult, habozni látszott, én pedig tudtam, hogy
valami nem stimmel vele. Ismertem minden mozdulatát, mondatát és rezzenését. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mi a baj Kelly? Csak nem Rob? − Robert, Kelly expasija volt, aki nem
bírta elviselni a szakítást és folyamatosan zaklatta a barátnőmet. Rendőrségi
ügy lett belőle, azóta Rob meg sem közelítheti a lányt. Ha megpróbálja, velem
gyűlik meg a baja. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem. − válaszolt kurtán, majd mély levegőt vett. − Dan, úgy
gondoltam, hogy átjövök hozzád és rendbe vágom ezt a disznóólat, de…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mi de? − nevettem fel, barátnőm szavába vágva. − Rájöttél, hogy ez a
káosz még a te képességeiden is túltesz? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Dan! − csattant fel Kelly határozottan. − Hallgass már végig! Valaki
betört a házadba. Minden fiók kirámolva, a falak összefirkálva fenyegető
üzenetekkel.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Azonnal ott vagyok. − vágtam rá azonnal, majd lecsaptam a
telefont. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Magamra rángattam az első ruhadarabot, amit találtam az ágyam mellett,
majd kikocogtam a folyosóra. Menetközben tárcsáztam a felügyelőt, aki elsőre
felvette.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Akarom én hallani a mondanivalóját? − sóhajtott bele a vonalba.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Betörtek a lakásomba. A barátnőm a ház előtt van, ma reggel vette
észre. Kérek néhány helyszínelőt. − válaszra sem méltatva lecsaptam a telefont,
majd vágtattam tovább.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Lefutottam a lépcsőn, majd a szabadba érve elbizonytalanodtam. Az
iskolába Owen kocsijával érkeztem, de az ő segítségét nem szerettem volna a
tegnapiak után igénybe venni. Kétségbeesetten kutattam egy ismerős arc után.
Szerencsétlenségemre Kevin jelent meg előttem, érdeklődve figyelve verejtékező
arcomat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Valami baj van Danielle? − lépett közelebb hozzám, hűvös tenyerét a
karomra helyezve.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Azonnal szükségem van egy fuvarra. − vágtam rá gondolkodás nélkül. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A kocsim az erdő szélén parkol, ha gondolod… − nem hagytam, hogy
befejezze a mondanivalóját. Karon ragadtam és vonszolni kezdtem az általa
mutatott irányba. Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt, a tegnapi éjszaka
után némi déja vu érzés kerített hatalmába. De míg előző nap a vágytól és az
izgatottságtól, addig ma a félelemtől és a kétségbeeséstől vert hevesebben a
szívem. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kevin engedelmesen loholt utánam, miközben próbálta felvenni velem a
kapcsolatot.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Elmondanád mi történt? − kérdezte könnyedén, mintha napi szinten tíz
kilométereket futna. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Majd a kocsiban. − dörrentem rá barátságtalanul. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kevin nem firtatta tovább a dolgot. Sértődötten loholt mögöttem,
tekintete égette a tarkómat. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Hamarosan megérkeztünk az erdőhöz, mellette négy-öt kocsi parkolt, én
pedig türelmetlenül toporzékoltam a fiú mellett. Nagy nehezen előkaparta a
kulcsot, majd bevágódtunk az ülésre. Kezemmel szorítottam a telefonomat,
miközben a szívem ezerrel verdesett. Amikor elindultunk, Kevin felém sandított.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Most már elmondanád, hogy mi történt? − kérdezte idegesen.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A város felé hajts, majd mondom az utat. − feleltem barátságtalanul.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kevin óriásit fékezett, ha nincsen a biztonsági öv, lefejelem a
kesztyűtartót. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Addig nem megyek tovább, amíg el nem árulod, hogy mi történt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Betörtek a lakásomba! − üvöltöttem rá mérgesen, majd intettem, hogy
haladjunk tovább.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem tudod, hogy ki lehetett? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Kevin, ha tudnám, hogy ki volt, már régen az őrsön csücsülne. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Ötleted sincsen? Gondolom elég sok ellenséged van. Nem csuktál le
valakit, aki most szabadult?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Elmerengtem a kérdésén, majd meg kellett állapítanom, hogy az
„áldozataim” vagy meghaltak, vagy soha az életben nem szabadulnak ki. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem tudok róla. − feleltem inkább kurtán.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Zűrös egy csaj vagy te. − nézett rám döbbenten.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nekem mondod?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az erdő lassan eltávolodott tőlünk, a fák lemaradoztak mögöttünk, én
pedig sztepptáncot jártam az ujjaimmal a telefon kijelzőjén. Miért nem hívnak?
Már biztos kiértek a helyszínre. Mi a fene folyik körülöttem? És miért pont
most kell mindennek a nyakamra szakadnia? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A családom nem volt biztonságban. A telefon megpördült a kezemben,
majd azonnal tárcsáztam a bátyám számát. Jaret autószerelőként dolgozott a
szomszéd városban, felváltva vigyáztunk apánkra, aki az agyvérzés következtében
elég instabillá vált fizikailag és lelkileg egyaránt. A telefon kicsöngött,
majd hosszú másodpercek múlva, testvérem végre felvette a készüléket.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mondd, te gyagyás. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Ez volt ő. A kedves testvér, aki kedvenc − és egyben egyetlen −
kishúgát ilyen szeretetreméltó becenevekkel látta el. Voltam én gyagyás,
szaros, ámokfutó és még ki tudja mi. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Azonnal meg kell látogatnád apát. − vágtam bele rögtön a közepébe. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Ha nem tudnád, éppen dolgozok. Valamiből meg kell élnem hülye lány. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Jaret, nem érek rá viccelődni, nagyon fontos lenne. Betörtek a
lakásomba, felforgatták az egészet és kedves üzeneteket hagytak a falamon.
Félek, hogy a családomon akarnak majd bosszút állni. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A vonal másik felén testvérem mélyet sóhajtott, majd komolyabb
hangnemre váltva végre megszólalt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Azonnal megyek. Mibe keveredtél már megint kislány? Ugye tudod,
hogy…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Igen Jaret, tudom. Múltkor lefagytam, de most nem fogok. Sajnálom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Testvérem letette a telefont, én pedig percekig hallgattam a sípolást.
Utáltam, hogy ők isszák meg a levét annak, hogy bűnözőkkel van dolgom, de nem
tehettem semmit. Meg kell védenem őket és ez a lényeg. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Reméltem, hogy a betörő nem szándékozik bántalmazással, ne adjisten
gyilkossággal súlyosbítani a tettét. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Végre az ölembe ejtettem a telefonomat, mire Kevin ismét betámadott.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem is tudtam, hogy van egy testvéred.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Sok mindent nem tudsz rólam. − feleltem komoran. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Nem szerettem, amikor egy pasi az életemben kezdett el vájkálni. Nem
mintha sok pasival jutottam volna el erre a szintre. Szerettem megtartani a távolságot
addig, amíg nem fordul véresen komolyra az ügy. A családom hozzám tartozik és
nem a pasimhoz. Semmi közük hozzá. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Én csak segíteni akarok neked
Dan. Ne engem bántsál az miatt, ami történt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Elszégyelltem magam, mire az arcom kipirult és lángolni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Sajnálom. Ideges vagyok és ilyenkor nem nézem, hogy kibe rúgok bele.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Apukád jól van? − kérdezte megenyhülve.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Remélem, a bátyám most megy hozzá megnézni. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem lesz semmi baj. − Ajka megnyugtató mosolyra húzódott, engem
pedig ismét elöntött a pánik.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Akármit is csinált Kevin, vagy én, nem tudtam kiverni a fejemből a
hadnagyot. Ami az éjszaka történt pedig… Villámgyorsan észhez térítettem magam
és az útra koncentráltam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A következő elágazásnál balra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Kevin biccentett, majd engedelmesen befordult. A telefon váratlanul
kezdett el csörömpölni, kis híja volt, hogy nem hajítottam el.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Igen? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Szia Dan, Jaret vagyok. Jelentem apa jól van, bár most kissé
megrémült és aggódik érted. Van oka rá?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem tudom. Nem értek semmit. Hamarosan hazaérek, felmérem a károkat
és átrobogok hozzátok. Remélem akkor már többet fogok tudni. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Vigyázz magadra, mert még egy ilyen debil húgom nem lesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Köszi Jaret, én is szeretlek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Letettem a telefont, miközben kezeimmel kalimpálva mutattam Kevinnek
az irányt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Ha nem gond, hazafelé beugranék az apámhoz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Dehogyis, legalább megismerhetem azt az embert, aki egy ilyen
csodálatos lányt segített a világra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Ezt most fejezd be!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az eddigi pánikrohamom mellé egy másik is beköltözött. Meg akarja
ismerni a családom? De hiszen még engem sem ismer. Jelen pillanatban inkább
szembenéztem volna egy tucat sorozatgyilkossal, mint hogy az apám elé cipeljem
Kevint.</div>
</div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-46008829725076377632012-03-13T07:13:00.002-07:002012-03-13T07:13:20.807-07:00Az üzenet 1.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Sötétség uralkodott odakint, amikor felébredtem ájulásszerű álmomból.
Laposakat pislogva felkeltem és elindultam a fürdőszoba irányába. Bakancsomat
menet közben rugdostam le magamról, nadrágomat a folyosó padlójára dobtam. Rám
fért már egy alapos zuhanyzás, a sorozatos ruhában alvás után. Miután minden
ruhadarabom a földön hevert, beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. A
kezdetben jeges folyadék meztelen testemre ömlött, felfrissítve az elmémet, új
erőt adva testemnek és lelkemnek egyaránt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Most még az sem tudta elvenni a kedvemet a fürdőzéstől, hogy alig
néhány napja egy kibelezett hulla hevert a kád fölött, bíborvörös vérét a
kövezetre csöpögtetve. Belei rendezetlenül omlottak ki a hasából, én pedig
sokkot kapva próbáltam normalizálni a légzésemet. Az elmúlt pár nap
érzéketlenné tett. Nem zaklatott fel még az a tény sem, hogy a szobatársamat
megölték, majd elhurcolták. A gyilkos szabadon járkál ki-be, bármikor az
életemre törhetett. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Vizes tincseim az arcomba hullottak, miközben homlokomat a csempének
szorítottam. A víz lassan melegedett, én pedig még hosszú percekig álltam
alatta. Amikor végeztem, elhúztam a zuhanyfüggönyt az útból, majd egy törülközőt
magam köré csavarva kiléptem a hideg kőre. A tükör felületét teljesen
elborította a pára, amit valaki megbontott miközben én fürödtem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-SQqcsVHzFCnRwh4EScd9CM3bm00h2iun8cQIup5uKdrSN2nj4UMcrQ1gmjshwGiGnKOXsvkZzk6ulhRg32Sf95dMI2xhaEyDLCw3h7cP9tBQkYNYVasadqyP21_ROPBAJ8iY92sXCds/s1600/14277179_a1701cc2d810dfef1a75776eeff647ab_m.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-SQqcsVHzFCnRwh4EScd9CM3bm00h2iun8cQIup5uKdrSN2nj4UMcrQ1gmjshwGiGnKOXsvkZzk6ulhRg32Sf95dMI2xhaEyDLCw3h7cP9tBQkYNYVasadqyP21_ROPBAJ8iY92sXCds/s320/14277179_a1701cc2d810dfef1a75776eeff647ab_m.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="text-indent: 35.45pt;"> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
ÉN JOBBAN ÁTNÉZNÉM A SZOBÁT</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Azonnal a kabátomhoz ugrottam. Kezeim sietősen tapogattak fegyver
után, miközben a tekintetem körbe-körbe cikázott a láthatáron. Mikor
megtaláltam, kibiztosítottam és óvatosan közeledtem a szoba felé. Minden
háborítatlannak és nyugodtnak tűnt, de engem ez már nem tudott becsapni. A
gyilkos ismét meglátogatott és ez ellen nem tudtam tenni. Bármikor bejöhetett
ismét és elvághatta a torkom alvás közben. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sincsen a szobában,
leengedtem a fegyveremet. Gyorsan áttöröltem magam a törölközővel, felkaptam
egy rövidnadrágot és egy felsőt. Kényelmesebbnek tartottam, mint egy szál
rongyban kutakodni. Mikor már teljes
harci felszerelésben díszelegtem, elkezdtem a módszeres kutatást. Először
Adelphe ágyánál kezdtem. Benéztem a bútor alá, arrébb toltam néhány cipőt és
dobozt, de nem találtam semmi érdemlegeset. A biztonság kedvéért azért
kiszedegettem őket az ágy alól és átvizsgáltam tüzetesebben is. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az első dobozban csak néhány egyetemi jegyzet kapott helyet, a
másodikban pedig családi fényképek.
Gyorsan átfutottam őket, majd visszadobtam a helyükre. Amint végeztem az
ágyával, áttértem a sajátomra, ahol is egy papírfecnit találtam az ágy és a
fal közé becsúsztatva. Remegő kezekkel utána kaptam, majd óvatosan
széthajtogattam. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az élet bölcsőjében növekszik a gonosz,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
igaz valóját ártatlansággal palástolja.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Mosoly ül az arcán, háta mögött tőrt bújtat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Többször átfutottam a néhány sorocskát. Az agyam lázasan pörgött, de
válaszokat nem találtam. Mégis mit akar ezzel közölni velem a gyilkos? Hogy
meglapulva figyel? Beolvadt a diákok közé? Ezzel nem mondott el újdonságot. Még
egyszer átnéztem a verset, amikor megakadt a szemem az íráson. Néhány betűt
mintha szándékosan kiemeltek volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<b>A</b>z élet bölcsőjében
növekszik a gonosz,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
i<b>g</b>az valóját ártatlan<b>s</b>ággal palást<b>o</b>lja.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Mosoly ü<b>l</b> az <b>a</b>rcán, háta mögött tő<b>r</b>t bújtat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A táskámhoz léptem és elővettem egy darab papírt, majd kiírtam a
betűket és megpróbáltam értelmes szavakat kihozni belőle. Néhány röpke pillanat
alatt egyetlen szó meredt rám elégedetten. ALAGSOR. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Telefonom után kaptam és tárcsáztam a hadnagyot. Owen már a második
csörgésnél felvette, hangja álmosan csengett a vonal túlsó oldalán.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem tudsz aludni Dan? − kérdezte nem túl barátságos hangnemben.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Üzent nekem. − vágtam a közepébe izgatottan.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mit? Jól vagy? Ugye nem esett semmi bajod? − hallottam, hogy ijedten
ugrik ki az ágyból, a vonal susogott, miközben magára rángatta a ruháit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Nem, nincsen semmi bajom. Lezuhanyoztam, aztán amikor kiléptem a
kádból egy üzenet fogadott a tükrön. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Mi állt rajta?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Hogy nem néztem eléggé körül. Visszajöttem a szobába és átkutattam
mindent. A papírfecnit az ágyam mellett találtam a falhoz becsúszva. Egy vers
volt, látszólag értelmetlen, de néhány betűt kiemelt az írója. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Ne habozz Dan, mondd már!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− A megfejtése alagsor volt. Szerintem vár ránk ott valami vagy
valaki… − nagyot nyeltem. A nagy izgalomban el sem jutott az agyamig, hogy
talán a következő áldozat holtteste lapul ott.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Azonnal ott vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Találkozzunk az épület előtt. Mindegyik épületet át kell kutatnunk,
nem tudhatjuk, hogy melyikre vonatkozik. Mivel nekem üzent, ezért lehetséges,
hogy ebben az épületben már válaszokat is találhatunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
− Indulok.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A vonal megszakadt. Magamra kaptam egy pulcsit, a nadrágomra szíjaztam
a pisztolytáskát és elindultam a kollégium elé, hogy találkozzam a hadnaggyal.</div>
</div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-48463165564417594122012-03-11T08:17:00.001-07:002012-03-11T08:17:39.201-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A parkban kóvályogtunk valami csendes hely után kutatva, miközben a nap felettünk hatos fokozatba kapcsolt. Izzadságcseppek gyülekeztek a homlokomon, igyekeztem felitatni a kezemben szorongatott ruhaneművel, amit néhány méter séta után szinte letéptem magamról. Owen mosolyogva figyelte intenzív szenvedésemet, úgy tűnt neki meg sem kottyan egy kis kánikula. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy látszólag kietlen részen megálltunk, én pedig bevetődtem a tölgyfa árnyékába, miközben egy füzettel legyeztem magam. A hadnagy óvatosan mellém telepedett, láthatóan visszavett az arcából az iménti szájkarate hatására. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Itt már magunk vagyunk – nézett rám vakítóan szürke szemeivel, én pedig egy rövid időre megmerítkeztem örvénylő tekintetében. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megráztam magam, próbáltam levetkezni Owen kisugárzásának bénító béklyóit, ami nem is volt olyan egyszerű mint azt az ember gondolná. Nyeltem egy nagyot, majd körmeimet a combomba vájtam. Fájt, de hatásos volt. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Kezd kiesni az irányítás a kezeinkből – kezdtem tüntetően a tavat bámulva.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A nap szétszórta sugarait a környéken. A víz felerősítette a ragyogást, apró csillagok formájában hevertek a felszínén. Gyönyörű volt és egyben vakító. A hadnagy elmerengve figyelte a közelünkben heverésző diákok gondtalan életét. Néha én is azt kívántam, hogy normális életet élhessek. Elegem volt már az emberi kegyetlenségből, a megcsonkított hullákból és az állandó gyomorszorító érzésből. Egy-egy komolyabb ügy után még az élettől is elment a kedvem, arról nem is beszélve, hogy rettegnem kellett a családom biztonsága miatt is. Néhány esetben nem ítélték el a gyanúsítottat, aki bosszút forralva a szeretteimen keresztül próbált fájdalmat okozni nekem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Sajnálom, hogy cserben hagytalak − szólalt meg váratlanul Owen.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fáradtan ráemeltem pillantásomat, minden haragom egy pillanat alatt elpárolgott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Most még megbocsátok, de remélem ezentúl mellettem fogsz állni. Ha vége az ügynek akkor annyit csajozhatsz, amennyit akarsz. Persze kizárólag munkaidőn kívül. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Nem is csajozok olyan sokat − nevetett rám miközben könnyedén meglegyintette a vállamat.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A forróság ismét elöntötte a testemet. Arcomra halvány mosolyt erőltettem. Próbáltam elfedni meredt arcvonásaimat. Ilyen helyzetben mindig a vidámság könnyed álcája mögé rejtőztem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Na persze. De, hogy a tárgyra térjünk, a harmadik emeleti folyosón elrejtettem egy bizonyítékot.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Miért nem juttattad el azonnal Cool felügyelőhöz? − olvadt le a mosoly azonnal a hadnagy arcáról.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Mert nem volt rá időm. Már így is késésben voltam az óráról. Nagyon jól tudod, hogy ez a tanár pikkel rám. Nem szeretném, ha gyanús lennék bárkinek is. Amúgy is, ha nem tűnne fel, itt csak én dolgozok. Néha te is megmozdulhatnál.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen elvörösödött, tekintetét ismét a távolba fordította. Ha szégyellte magát, egyszerűen képtelen volt tartani a szemkontaktust. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Óra után felhívom a felügyelőt és szólok neki a bizonyítékról. És az áldozat holtteste?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Ezt próbáltam elmondani neked már a folyosón is. Szobatársam holtteste eltűnt, csak a véres ágyneműje maradt utána. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Védelemre van szükséged − aggódó tekintete az enyémbe mélyedt − a gyilkos mintha téged pécézett volna ki magának. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Ez már bennem is felmerült. Szerintem egyszerűen csak tudja, hogy ki vagyok. Az álcám semmit sem ér. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Beszélned kellene a felügyelővel. Le kellene vennie az ügyről. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Szó sem lehet róla − csattantam fel − Ez a munkánkkal jár. Folyamatosan veszélyben forog az életünk, ezt a kockázatot vállaltuk, amikor rendőrnek mentünk.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Makacs vagy és ez egyszer az életedbe fog kerülni. Ami fél éve történt az…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Butaság volt, tudom − vágtam közbe, növekvő haragom örvényében − Már a fejemhez vágtátok ezerszer. Felelőtlen buta liba vagyok, aki majdnem megölette magát. Öngyilkosságra hajlamos, gyenge lelkivilágú. Hallottam a pszichológus marhaságait is. Nem vagyok nebáncsvirág. Elkövettem egy hibát. Tanultam belőle. Lépjünk tovább.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az emlékek újult erővel ostromoltak, én pedig próbáltam elhessegetni őket magamtól. De az, hogy az életem újból veszélyben forog, a gyilkos az életemre tör mindent felforgatott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">9.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Délután a felügyelő, díszes kis csapata társaságában megérkezett az egyetemre, majd karon fogták a bizonyítékokat. Még mielőtt elhagyták volna az épületet, Cool felügyelő magánbeszélgetésre invitált a szobámba. Engedelmesen leültem az ágyam szélére, majd intettem neki, hogy foglaljon helyet. Szomorú tekintetével rám nézett, majd a fürdőszoba felé pislogott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Aggódunk érted Danielle − barátságos hangneme megrémisztett − A gyilkosságok valahogy mindig hozzád kötődnek, a közeledben történnek. A többiekkel úgy gondoltuk, hogy talán jobb, ha…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Nem! − csattantam fel ismét, nem törődve a megütött hangnemmel − Tudom, hogy azért teszik ezt velem, mert nő vagyok. Képes vagyok elviselni a nyomást, képes vagyok megoldani az ügyet. Tudom, hogy beszélt Markkal. Ő is csak aggódik. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Ahogy gondolja Danielle − felállt, majd távozni készült a szobából. Még mielőtt elnyelhette volna a folyosó, visszafordult − Remélem nem nő túl magán ez az ügy.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">− Ezt garantálhatom − tekintetem elszánt volt, hangom határozott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A felügyelő bólintott, majd eltűnt. Megkönnyebbülten, remegő végtagokkal eldőltem az ágyon. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem hagyhattam, hogy nőként kezeljenek. Több éve dolgoztam már velük, de még nem sikerült elérnem azt, hogy megbízzanak bennem és egyenjogúként bánjanak velem. A néhány hónapja történtek pedig pont azt bizonyították, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Szegény Danielle. Lelőtt egy csúnya gonosztevőt és azóta is rémálmai vannak tőle. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szemeimet lehunytam, próbáltam elmerülni álmaim vattacukor felhős világában.</div></div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-88280780238914090652011-09-08T00:58:00.001-07:002011-09-09T06:34:46.614-07:007.<div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; tab-stops: 36.0pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A telefon vad csörömpölésére ébredtem, kapkodva megkerestem, majd szempilláim sűrűjén át megpróbáltam értelmezni a kijelzőn látottakat. Hiába nyomkodtam azonban semmi nem történt, idegesítő hangján továbbra is vijjogott, amíg egy bonyolult ujjszteppel el nem hallgattattam. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; tab-stops: 36.0pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Agyam egyetlen pillanat alatt tisztult ki, majd azzal a lendülettel ugrottam is ki az ágyból. Hiszen nekem nemsokára előadáson kell lennem. Menet közben magamra rángattam a ruháimat, majd a táskámhoz mentem. Elővettem egy gumikesztyűt a mélyéről, a kezemre húztam és Adelphe elhagyatott, bűnjelektől hemzsegő ágyához léptem. Az egész garnitúrát úgy ahogy volt megragadtam és a folyosóra cipeltem, ahol begyömöszöltem az egyik szekrénybe. Ha időm engedi vérmintát veszek róla. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; tab-stops: 36.0pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A lépcsőhöz robogtam, menet közben vágva be a használt kesztyűt a táskámba. Az épület csendes volt, mindenki az előadótermek mélyén sziesztázott, kivéve engem. Lesiettem a lépcsőn, kivágódtam az épületből és levágtam egy könnyed sprintet a 076-os teremig, ahol a nap első óráját kezdtem. Késve csúsztam be az ajtón, amit a tanár egy dorgáló pillantással díjazott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.4pt; tab-stops: 36.0pt; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Leültem az első szabad helyre, amit találtam, menetközben tekintetemmel kutatva drága kollégámat, aki a hátsó sorban foglalt helyet egy szőke szépség társaságában. Küldtem felé egy sértődött pillantást, majd tüntetően a tanárra szegeztem érdeklődéstől mentes tekintetem. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nos miután Miss Maat is megtisztelt minket a jelenlétével talán folytatnám az órát – a tanár hangja gúnyosan csengett, de ez engem most egy cseppet sem érdekelt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Ujjaimmal unottan doboltam az asztalon, tekintetem cikázott a diákok arcán. Kevin csalódott pillantása azonban megállásra késztetett. Szemeimet lesunytam és próbáltam némi érdekességet felfedezni az asztalomon heverő apró tintafoltban. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Mégis mit keres itt? Hiszen ő nem is erre a szakra jár. A mai fiatalok már bármit megengedhetnek maguknak? Gondolataim messze jártak, amikor egy érdekes mondat ütötte meg a fülemet.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>… Kérdem én, a rendőrség bármit megtehet? – csattant az elmémbe a tanár éles hangja – A gyilkosság nem számít gyilkosságnak, ha egy egyenruhás viszi véghez? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Végignéztem a termen, a diákok arcait egyenként vettem vizsgálat alá. Úgy tűnt elmerengenek a tanár szavain. Na jó, itt jövök én a képbe.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Azzal, hogy egy egyenruhás használja a fegyverét sokak életét mentheti meg. Ugyanis tudhatjuk, hogy csak végső esetben használhatják, amikor az elkövető az életükre tör – vágtam közbe enyhe éllel a hangomban.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">A tanár felém fordította szigorú tekintetét, majd egy halvány mosollyal a szája szegletében közelebb lépett hozzám. Óvatosan az asztalomra helyezte a hátsóját, lábait lazán a mellettem lévő padra hajítva.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">- Miss Maat, már hiányoltam a hangját. Örülök, hogy kinyilvánította a véleményét, érdekes hozzáállása van. Szóval Ön szerint egy egyenruhás, aki fegyverrel rendelkezik, a törvény fölött áll? </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">- Félreértett professzor úr, én csak azt mondom, hogy minden embernek egyenruhától függetlenül joga van megvédeni az életét. Egy rendőr, egy kommandós, egy katona, egy biztonsági őr mind-mind emberek, akiknek fontos és értékes az életük. Ők azok, akik minden nap kockára teszik ezt az illékony dolgot, hogy megmentsék más emberek életét. Ön szerint ez elítélendő?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">- Önvédelem? – a professzor megállt egy pillanatra, nyelvével ízlelgetve a szót – Tehát Ön azt állítja Miss Maat, hogy egy egyenruhásnak, lévén, hogy alapkelléke a szolgálati fegyver, joga van azt elsütni? Akkor kérdem én, mégis nekünk ártatlan civil embereknek miért nem adnak fegyvert a kezünkbe, hogy megvédhessük magunkat? Hozzáteszem sokszor az állítólagos megmentőinktől. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Már éppen nyitottam volna a szám, hogy helyre tegyem ezt az álomvilágban élő lelki szegényt, amikor a diáksereg mozgolódni kezdett az óra végét jelző csengetés után. Így csak látványosan összeszedtem a cuccaimat, majd dühös arckifejezéssel kimentem a teremből. A falnak dőlve vártam a hadnagyot, hogy végre kijöjjön és beszélhessek vele. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Kisvártatva meg is jelent, szőke szépségünk társaságában. Gyilkos pillantással illettem a hadnagyot, majd felhúzott szemöldökkel, flegmán a felesleges harmadikra néztem. Alacsony, szolárium barnította bőre volt. Érdekes, hogy manapság egyre több hölgyeményt illettem ezzel a szóval. Napbarnította? Ugyan már… Hiszen a nap régebben nem ugyanezt a funkciót töltötte be, de nem ám. Manapság már télen, a hat réteg ruha rejtekében is barnának kell lenni. Megadóan kifújtam a benntartott levegőt, majd tovább vizsgálódtam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Vakítóan kék szemei voltak, amelyek elütöttek mesterséges barnaságától és szinte már őszre fakított hajától. A kis szöszi azonban nem hagyta, hogy sokáig vizsgálódjak, mert megszólalt és egyetlen mondattal elküldött a francba.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ki ez a toprongyos nő Mark? – kérdezte a hadnagytól, miközben fogaival egy rágógumit nyúzott. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Toprongyos nő? Felhúzott szemöldökkel, halvány mosollyal a szám szegletében álltam, kitörni készülő nevetésemmel küzdve. Owen meg is rémülhetett tőlem, mert villámgyorsan a hölgyeményre mordult.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Majd következő órán találkozunk, most pedig menj, <i>kérlek</i>.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Elégedetten a távozó lány után intettem, majd levetkőztem jó pofizó énemet, hogy komoran, jéghideg tekintetemet a hadnagyéba mélyeszthessem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Most ez komoly Mark? – kérdeztem, kissé unva ezt a színjátékot – Dolgozni jöttünk, te mégis napról-napra más lányt szédítesz. Ez így rohadtul nem kóser.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nyugi Dan – csitított a hadnagy meleg tenyerét csupasz vállamra fektetve. Megborzongtam az érintésétől, de már nagyon untam, hogy egy apró gesztussal elintéz mindent.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nem! – támadtam rá, egyetlen mozdulattal leütve magamról a kezét – Elegem van, érted? Meg sem kérded milyen éjszakám volt? Hát persze, hogy nem. És neked milyen volt Mark? Meg volt a kicsike? Itt valaki gyilkolászik te idióta seggfej és te a kisujjadat sem mozdítod. A szobatársamat meggyilkolták, a gyilkos könnyedén ki-be járkál a szobámban, de hát istenem kit érdekel? Ha majd legközelebb benéz hozzám, meghívom egy teára.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Hirtelen éles fájdalom hasított a lapockámba, gerincem egyenesbe vágta magát, izmaim megfeszültek. Owen dühösen nézett rám, kezeivel erősen markolva a vállaimat. A fal könnyed érintése hirtelen ért, minden hisztim elpárolgott az éterbe. Viszont a dühöm nem. A lábammal eltoltam magamtól a hadnagyot, majd amikor nem számított rá gáncsot vetettem és a földre terítettem a testét. Harminc elkerekedett szempár figyelte a történteket, amikor magamhoz tértem. Zavartan elmosolyodtam, majd elsimítgatva ruhám gyűrődéseit rájuk mosolyogtam. Bár ezt inkább vicsorgásnak nevezném.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Csak gyakorolunk a harcművészet órára – löktem oda könnyedén, kissé gyorsabban szedve a levegőt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">A nép lassan szétszéledt a közelünkből, én pedig megkönnyebbülten a falhoz roskadtam kedves kollégám mellé.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">- Ezt jó lenne ha befejeznéd – sziszegtem oda halkan – Felhívod a figyelmet kedves kis párosunkra.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 35.45pt; text-align: justify;">Owen nem nézett rám, sértett egójának darabjait keresgélte éppen a padlón, én pedig nem erőltettem. Eljön még az az idő, amikor ő fog sírni utánam. Ennyiben maradtam magammal. </div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-71278211457965470642011-08-11T09:16:00.001-07:002011-08-11T09:16:08.673-07:00Köd lepte elme<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">1.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen elkísért az épület elé, ahol kaptam egy cuppanós jóéjszakát puszit. Megvárta, amíg belépek az ajtón, majd ő is elindult a szobája felé. A hold peckesen ült a trónján, a csillagok porcukorként hintették be az eget. Gyönyörű éjszaka volt, lágy szellő borzolta a bőrömet, a tó felszínén tükröződött a táj. Mélyet sóhajtottam, majd beljebb léptem. A liftet a lehető legnagyobb ívben kerültem el, elég volt belőle egy életre, még a hideg is kirázott a gondolatára. Felkocogtam a harmadikra, majd elindultam a folyosón a szobám felé. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem tettem meg két lépésnél többet, amikor megtorpantam, kiguvadt szemekkel figyelve a földön kiterülő ismeretlent. Kezem a fegyverem markolatára simult, a szívem hevesen lüktetett börtönében, számban éreztem a félelem ízét, még a nyálam is megkeseredett tőle. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az nem lehet, hogy a gyilkos megint nálunk csapott le. Nem lehet, hogy megint megöltek valakit. Nem lehet, nem lehet. Próbáltam észrevétlenül a fekete testhez lopózni, miközben a szívem a torkomban dobogott. Előre rettegtem a látványtól, ami majd fogad, amint közelebb érek hozzá. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Már az ajtó előtt jártam, a hold most nem volt bőkezű velem, a folyosót teljes sötétség borította, a villanykapcsoló keresgélésével pedig nem akartam az időt húzni. Essünk túl rajta. Leguggoltam mellé, amikor a test megmozdult. Álmos nyöszörgések közepette felült, majd két feketén csillogó szemeivel értetlenül pislogott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szellemet láttál? – vigyorgott idétlenül, döbbent ábrázatomat figyelve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megkönnyebbülten mellé roskadtam, majd amikor túljutottam a kezdeti ijedtségen egy pofonnal jutalmaztam tettét. Meglepődötten az arcát simogatta, ütésemet egy nagy vörös volt jelezte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt meg miért kaptam? – pislogott ártatlanul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Máskor kétszer is meggondolod, hogy kit ijesztgetsz – förmedtem rá barátságtalanul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elaludtam – nézett rám mérgesen - Rád vártam, de te nem jöttél.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Rám? – a döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam – Hogyhogy?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szerettem volna sétálni veled. Délután egyik pillanatról a másikra eltűntél, egész nap téged kerestelek. Megígérted, hogy este találkozunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Tényleg tettem valami hasonló meggondolatlan kijelentést. Nem kellett volna. Most mehetek romantikázni, ahelyett hogy aludnék. Nem vagyok én a randizás ellen, de ne hajnali egykor egy kihallgatás után történjen. Kétségbeesett tekintettel néztem rá hátha meghatódik, de nem. A tekintete könyörtelen volt és hajthatatlan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Holdfényben is szép a park – állt fel a földről, majd széles mosollyal hozzám lépett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Próbáltam hátrálni, de az a nyamvadt fal nem engedte. Teste hozzám simult, kezeivel lazán megtámaszkodva az arcomhoz hajolt. Éreztem leheletének simogatását, a vágy vibrálását a bőröm alatt, kettőnk között. Már csak ez kellett. Az érzékeimet nem tudom becsapni, az agyam pedig csak egy dolgon kattogott. Csókold meg. Majd, ha meszet ettem. Nem várta meg, hogy kezdeményezzek, puha ajkai az enyémhez simultak, lágy csókot lehelt rájuk, én pedig éreztem, hogy elválnak egymástól. A félénk csókból aztán erőszakos lett, én pedig a karjaiban pihegtem levegő után kapkodva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mehetünk – vigyorgott rám lehengerlően, éreztem, hogy a végtagjaim önálló életre kelnek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Némán bólintottam, kezem az övébe simult, majd a lépcsőn találtam magam, amint lefele lépkedek, ki a szabadba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hogy engem milyen könnyű elszédíteni. Erősebb jelemnek gondoltam magamat, de a szépen felépített védőbástyáim úgy omlottak össze egy pillanat alatt, mint a kártyavár egy könnyed fuvallatra. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben össze vagyok zavarodva. Owen vagy Kevin? Owen esélytelen, anyukám pedig azt mondta, hogy ne fussak olyan szekér után, ami nem áll meg. Ennyiben maradtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">2.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hold magasan trónolt az égen, bevilágítva a park minden négyzetcentiméterét. Kevin a balomon ballagott, halvány mosollyal a szája szegletében. Mit nem adtam volna, ha le tudom vakarni onnan. Utáltam megadni magam, de mi mást tehettem volna. Kevin szavai visszhangoztak a fejemben, „<i>Ne legyél annyira rideg Danielle, tőlem nem kell tartanod. Nem akarlak átejteni, se kihasználni</i>”. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ne legyél annyira rideg Danielle. Nehéz beismerni, de igaza volt. Túlságosan tartok az emberektől, túlságosan elszigeteltem magam a világtól, beletemetkeztem a saját kis életembe, ami hozzá kell tenni, nincs is és én tökéletesen elvoltam ott idáig. Senki nem bántott meg érzelmileg, nem kellett olyan pitiáner dolgokkal törődnöm, mint a szerelem, a lazítás, az élet élvezete. És most minden egy csapásra megváltozott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fájdalmas érzetként villant az agyamba a gondolat, hogy mindez csak hazugság, a saját hazugságom. Kevin azt hiszi, hogy én egy átlagos diáklány vagyok, átlagos gondokkal. Pedig nem. Gyilkosságokat nyomozok ki, napi szinten vizsgálok helyszíneket, bámulok halottakat. Amikor hazamegyek, bűzlök a rothadó hullák szagától, az élet szagától. Az életem csupa veszély, amibe nem férnek bele mások. Mert félő, hogy elveszítem őket.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Volt egy olyan ügyem, aminek az lett a vége, hogy az apámat elrabolták és ezzel tartottak sakkban, addig a pillanatig, amíg Owen hősiesen ki nem mentette őt a gyilkos karmai közül. Én pedig mit tettem eközben? Kint vártam, remegő térdekkel, vörösre sírt szemekkel és a körmömet rágtam. Leblokkoltam. Ha nincsen Mark, apám már… Nem is akarok belegondolni. Owennel minden olyan más lenne. Hiszen ő is ugyanolyan életet él, mint én.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megráztam magam és amilyen gyorsan csak tudtam kipenderítettem a fejemből a hadnagyot. Nem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kevin némán menetelt mellettem, tekintetével a holdat méregetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Már régen láttam ilyen szépnek az eget – szólalt meg, gondolataiba merülve.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én még soha nem figyeltem meg, úgy istenigazából. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kevin megtorpant és megütközve nézett rám.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt most nem mondod komolyan? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Határozottan bólintottam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- De.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megragadta a kezem és a tó mellé cibált. Ott fogta magát és lefeküdt a földre, kezeit a tarkója alá téve tovább nézelődött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gyere ide mellém.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Engedelmesen letelepedtem a földre, a fű hűvösen cirógatott, ami ebben a fülledt hőségben külön jól esett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem romantikáztál soha életedben? – kérdezte halkan, félénken felém sandítva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem. Én mindig más voltam, mint a többi lány. A fiúk messzire kerültek, ha szerelemről volt szó. Nem tudták elviselni, hogy…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hirtelen lenyeltem a mondat végét, majd próbáltam a tekintetemmel az égre koncentrálni. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye?! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hogy? – fordult felém érdeklődve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hogy más vagyok – intéztem el elég bénán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Látszott rajta, hogy nem veszi be, de nem adhattam ki magam egyetlen csók miatt. Azzal a nyomozást kockáztatnám, és még Kevin sincsen kihúzva a gyanúsítottak listájáról. Egyetlen pillanatra lazítottam és annak is majdnem csúnya vége lett. Kell ez nekem? Idáig éltem a nyugodt kis életemet, most pedig össze-vissza hazudozok. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>Meleg kéz érintette meg a testemet, majd egy óvatos, de mégis határozott mozdulattal magához húzott. Fejemet a mellkasára hajtottam, karomat félénken átvetettem rajta, szinte éreztem, hogy eközben gúnyosan mosolyog. Azért, mert érzelmi analfabéta vagyok, még nem kell lenézni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Némán feküdtünk egymás mellett, miközben a hold kékes fénye beragyogta a tájat, én pedig megbabonázva bámultam a jelenséget.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez gyönyörű – nyögtem elképedve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kevin nem válaszolt, de amikor ránéztem az arca mindent elárult. A mosoly, ami a füléig húzódott árulkodó volt, egyben dühítő. Már csúnyán akartam nézni, amikor egy éles sikoly hasított az éjszaka csendjébe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A fájdalom csak úgy sütött belőle, érezhetően benne vibrált a hangjában. A gazdája éppen a kínok-kínját állhatta ki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">3.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy percig nem haboztam. Hol volt már a kezdeti vívódás? Egy ember élete függött az elkövetkező percektől, a cselekedeteimtől. Nem érdekelt, hogy ezzel felrúgom az inkognitómat, nem érdekelt, hogy az egész iskola megtudja ki is vagyok valójában. Abban a percben nem. A kabátomhoz nyúltam, majd a zsebéből előhalásztam a szolgálati fegyverem. Kevin döbbent tekintetétől kísérve kibiztosítottam és futásnak eredtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halottam, hogy a srác mögöttem siet, mire hátrafordultam és dühös, lángoló tekintettel ráförmedtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Itt maradsz! Értesítsd inkább Owent – hangom éles pengeként vágott, hirtelen levetkőztem az iménti ellágyult Danielle-t és magamra öltöttem a zsaru énemet. Bevetettem magam a közeli erdőbe, Kevin megtorpant, éreztem értetlen tekintetét a hátamon. Ügyes fiú.<span> </span>Pont egy civilre van szükségem, na persze. Bőven elég a saját irhámra vigyáznom. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Inam szakadtából futottam, a verejték pár pillanat alatt elöntötte a testemet, az oldalam szúrt, a térdem lüktetett. Régi sérülés, ami nem akar csillapodni, de általában egy térdvédővel és egy alapos bemelegítéssel ki lehet küszöbölni. Hát most nem volt idő se bemelegítésre, se egy térdvédő beszerzésére. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A sikoly vad zokogássá halkult, néha felrémlett, néha teljesen elhalt. Kevés az idő és már lehet, hogy késő. A fák rejtekéből emberek bukkantak elő, fehér köpenyük vakított a kékes fényben. Egy fiatal lány állt a kör közepén a fának szegezve, csuklójából lüktetve tört elő a vér, meztelen teste koszos volt, horzsolások és apróbb vágások borították. Arca rejtve maradt, vörös hajzuhatagától takarva, vállát néma zokogás rázta, amitől még a szívem is összefacsarodott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fegyveremet előre tartva cselekedtem, a levegőbe eresztettem egy golyót, figyelmeztetés gyanánt. A köpenyesek felém fordították arcukat, de egyiket sem láttam jól a szemembe világító reflektor miatt. Zöld maszkok takarták a fejüket, egy sapkával kiegészítve, így csak a tekintetük villogott a retinámba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kezeket fel! – kiáltottam harciasan, félig megvakulva az éles fénytől. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ezen ne múljon, így is leszedek akárkit. A gyilkosok népes társasága megtorpant, megtört a mozdulatuk, némán, idegtépően bámulva az alakom. A félelem felkúszott a torkomon, küzdöttem a rám törő pánikrohammal. Már a gondolattól kirázott a hideg, hogy le kell lőnöm valamelyiküket. Kilkenny halálának emléke az agyamba égett, minden éjszaka kísértett, rágta a lelkem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Magam előtt láttam, hogy a pisztolyom eldördül egyszer, kétszer, háromszor… Addig lőttem, amíg bele nem ürítettem a tárat. A fegyver üres kattogása térített észhez, a férfi előttem feküdt, a mellkasa egyetlen véres pacává trancsírozva. A testemet beborította a vér, az ő vére. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ismét az erdőben találtam magam, előttem fehérköpenyes emberek álltak, ijesztően mozdulatlanul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Dobják el a fegyvereiket! – próbáltam húzni az időt, amíg megérkezik a felmentő sereg, de a félelem kezdett úrrá lenni rajtam.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mit érek én egy tucat emberrel szemben? Hiába van pisztolyom, mire egyet lelövök, már rajtam vannak öten és a testembe mártják a szikéjüket. Egész lényem remegett, de a pisztolyt tartó kezem meg sem rezdült. Na, ez a profizmus. Érezni, de nem mutatni. A tekintetem hideg volt, mint az acél, annyi elszántsággal, amivel folyót lehetne rekeszteni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halk léptek ütötték meg a fülem, a hátam mögül jöttek, egyre közeledve. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, meg sem fordulva megszólaltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Fedezz, én leszedem a lányt a fáról.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Semmi választ nem kaptam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Villámgyorsan megpördültem, de már késő volt. Egy zöld köpeny suhant el előttem, egy kéz lendült, én pedig ájultan zuhantam a rideg földre. A világ megpördült velem, majd a sötétség jótékonyan az elmémre telepedett. Az éles fájdalom, ami a fejembe hasított, tompán lüktetett, hallottam az ér ütemes áramlását a fülemben, minden végtagom ernyedten hevert a puha avarban. A kép megszakadt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">4.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Pokoli fejfájással ébredtem, a tarkóm lüktetett, melegség csurgott végig a nyakamon. Ujjaimmal hátra nyúltam, ragacsos folyadék tapadt rá, vörös színe még a sötét ellenére is virított. Hogy a fene egye meg. Ez holnapra borzalmasan fog fájni. Kevin, Owen társaságában mellettem térdelt, amint felfogtam közelségüket, majdnem elordítottam magam. Minek kell idesettenkedni? Legalább szólhattak volna.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Aggódó tekintetük minden mozdulatomat végigkövette, nem szólaltak meg, várták, hogy én kezdeményezzek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi történt? – nyögtem fájdalmas fintorral az arcomon, miközben felültem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt pont akartam kérdezni – Owen felhúzott szemöldökkel közelebb húzódott, kezeivel végigtapogatta a testemet. Félreértés ne essék, csak megvizsgálta, hogy jól vagyok-e.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valaki leütött hátulról. Azt hittem te jössz, de a mellékelt ábra szerint nem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az emlékek lassan visszaszivárogtak az agyamba, magam előtt láttam a fiatal lány testét, amint a fának szegezve vonaglik a fájdalomtól. Kis híja volt, hogy nem sikítottam fel. Mi van, ha megölték? Nem voltam képes megmenteni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hol van a lány? – üvöltöttem a hadnagy arcába.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Milyen lány?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Aki itt volt, éppen készültek kibelezni. Élve, érted élve akarták kibelezni! – annyira hihetetlen volt már csak a gondolat is, a valóság pedig egyszerűen letaglózó. Milyen beteg elme képes ilyen tettre? És a mi esetünkben többes számban értendő a beteg elme. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mire ideértünk már nem volt itt senki rajtad kívül. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kevin mindeközben némán meghúzódott a háttérben, szomorú tekintete a szívembe hasított. Meg szerettem volna magyarázni mindent, eltűntetni azt a mérhetetlen fájdalmat azokból a szép szemekből. Tettem egy kétségbeesett kísérletet arra, hogy felálljak, de rossz döntés volt, ugyanis azzal a lendülettel estem is vissza, miközben a fejem szét akart esni darabjaira.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kevin… - kezdtem, de a tekintete elutasító volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen dühösen méregetett, érezte, hogy most nemkívánatos személy a társaságunkban, a felesleges harmadik vagy, ahogy tetszik. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megtudhatnám, mi folyik itt? – kérdezte mélyen a szemembe nézve – Ki vagy te? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A nevem Danielle Púgu Maat, ahogy mondtam. De nem diák vagyok, hanem rendőr és egy gyilkossági ügyben nyomozok – feleltem engedelmesen az arcát fürkészve. Kíváncsi voltam a reakciójára, kíváncsi voltam, mikor rohan el, vártam a porfelhőt, amit maga után kavar. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Értem – bólintott elgondolkodva – tehát hazudtál nekem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Muszáj volt – válaszoltam kurtán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Őszintén szólva már most elegem volt az egészből. Itt szarozunk miközben egy lány haldoklik vagy már meg is halt. Az életben fel kell állítani a fontossági sorrendet és én már megalkottam a sajátomat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Óvatosan feltápászkodtam, majd pisztolyomat a kabátzsebembe téve elindultam a kollégium felé. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam merre induljak, de a tehetetlenségbe már belebolondultam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Látom a gyávaság nálad fő erény – hallottam a gúnyos hangot a hátam mögül.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem magyarázkodok olyannak, aki nem ért meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen támadásra készen Kevin mellett állt, láttam rajta, hogy viszket a tenyere, de nem mer kezdeményezni, nehogy megharagudjak érte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Az, hogy kik vagyunk, titok – sziszegte a hadnagy fenyegetően, mutatóujját a fiú mellkasába nyomva – Ha ki mersz adni bárkinek, egy pár hónapra sittre váglak. Ne aggódj, bőven elég lesz az a kis idő is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Miután befejezte, elégedetten utánam indult, tekintetéből sütött a harag, de láthatóan megkönnyebbült. Még egy kolonc van a nyakunkon. Kevin már tudja, hogy kik is vagyunk valójában és egy dühös férfinál nincsen rosszabb. Reméltem megtartja a titkunkat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">5.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen már tárcsázta a felügyelőt, én pedig türelmetlenül toporogtam a tó partján. Két órája még itt feküdtem Kevinnel, minden tökéletes volt, végre lazítottam, nem a munkán jártattam az agyamat. A legrosszabbkor jött a lány meggyilkolása. Kegyetlen kijelentés, de az ember nem szeret kiszakadni a felhőtlen boldogságból, hogy a rideg valóság tarajos kövezetére zuhanjon. <span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A nap első sugarai lassan áttörtek a horizonton, én pedig még nem is aludtam egy szemhunyásnyit sem az éjszaka. Reggel tíztől órám van a kedves Percy Morgan professzorral, aki a múltkor jól megjegyzett magának. Addig van még négy óra, én pedig már az ájulás szélén állok. Nem túl egészséges, alvás nélkül tengődni három napig. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Leültem a fűbe, arcomat a tenyerembe hajtva vártam, vártam a csodára, hogy minden egy csapásra megoldódjon. Nem tehettem semmit, nem tudtam merre induljak és ez végtelenül dühített. A lány már halott, ebben biztos voltam. A sírás és a fájdalmas, tehetetlen sikoly már a torkomon kapaszkodott, próbáltam lefejteni ujjait a falról, de pokolian nehéz volt. Gyenge voltam, mind fizikai, mind mentális tekintetben. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen mellém lépkedett, a fű kétségbeesett nyöszörgéssel adta meg magát a hadnagy súlya alatt. Feltekintettem rá, a nap sugarai körbeölelték a tökéletes arcot, amit a fáradság barázdái szeltek át. Kezét nyújtotta, én pedig elfogadtam segítségét, hogy két lábra vergődjek. Leporoltam magamról a szennyet, a bűnt és a hazugságokat, majd laposakat pislogva Mark felé fordultam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Most mi a teendő? – kérdeztem reménykedve a reménytelenben, tekintetemmel az övét fürkészve. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A felügyelő azt mondta, hogy nem tehetünk semmit. Várnunk kell, amíg felbukkan a hulla. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Dühösen egy kavicsba rúgtam, ami egy dupla bukfenc után a tóban landolt. Mi az, hogy várjunk? Hogy lehetséges ez? Ülünk a hullatenger közepén és vakarjuk a fejünket? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én felmegyek és lepihenek. Ha csak három órát is, de aludni fogok – fújtattam, majd köszönés nélkül faképnél hagytam a hadnagyot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">6.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Laposakat pislogva léptem be az épületbe, a fáradság kezdett ledönti a lábamról, én pedig némán szuggeráltam őket a kitartásra. Már csak háromemeletnyi séta és nyugovóra térhetnek, kipihenhetik a mai nap fáradságait. A lépcsőházban éles zajként visszhangzottak a lépteim, az egész épület még édes álmát aludta, hogy pár óra múlva felpezsdüljön benne az élet és beinduljon a tanulás. Persze csak képletesen. A tanulás nem, csak a tanulás látszata.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>A vörös hajú lány kétségbeesett, fájdalomtól eltorzult arca villódzott az agyamban, nem tudtam kitessékelni belőle, tekintete sértődött volt és csalódott. Nem tudtam megmenteni, ahogyan a többit sem. Nem vagyok sem Superman, sem Batman, nem feladatom kimenteni mindenkit a gyilkosok karmai közül. De akkor miért ilyen rossz?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A szívem fájdalmasan kalimpált, a levegő bennszorult a mellkasomban, nehezen lépkedtem a lépcsőfokokon. A folyosó a végtelenbe veszett fáradt elmém számára, nehezen tudtam nyitva tartani a szemeimet, álló helyzetben képes lettem volna elaludni. Kezeim a zsebembe mélyedtek, ujjaim ráfonódtak a kulcs hideg fémére. Halk kattanás hasított a csendbe, az ajtó egyetlen nyikkanás nélkül tárult fel előttem. Fáradtan beljebb léptem, útközben rúgva le a lábamról a cipőt. Egyetlen gondolat lüktetett csak bennem, aludni akarok és aludni is fogok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A szobában vágni lehetett a csendet, volt valami hátborzongatóan természetellenes benne. Fémes íz lopakodott a számba, kesernyés illat férkőzött a szaglójáratomba. A vér szagát bárhol és bármikor felismerem. Ijedten rontottam a parányi helységbe, kezeim automatikusan csapódtak a villanykapcsolóra. A fény elvakított egy pillanatig, de ahogy hozzászoktam az éles világossághoz, észrevettem a véráztatta takarót és lepedőt Adelphe bevetetlen ágyán. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szívem hevesen verdesett a torkomban, tekintetem vadul cikázott a szobában. Holttestet nem láttam, de a szobatársam nyugodtan alvó alakját sem. Nem tudtam mitévő legyek, nem rohanhattam a rendőrkapitányságra egy fantom gyilkossággal. Cool felügyelőnek már így is elege volt belőlem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Adelphe ágyához léptem, ujjaim a vérhez érintettem. Nedves volt és meleg, a gyilkos pár perccel ezelőtt hagyhatta csak el a szobát. Vagy lehet, hogy még el sem hagyta? Kezemet óvatosan a pisztolyomhoz csúsztattam, tekintetem vadul cikázott a négy fal között. Próbáltam normálisan lélegezni, csitítgatni vadul kalapáló szívem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halkan a keskeny folyosóhoz lopakodtam, a sötétség körbeölelte a fürdőszobát, akárhogy is szimatoltam, nem éreztem vérszagot. Halkan a parányi helységhez sasszéztam, egyik kezemmel a pisztolyt tartva, másikkal a villanykapcsolóra csapva felkiáltottam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kezeket fel! </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A szoba ártatlanul villózott előttem, egyetlen lélek nem tartózkodott benne, egyetlen vércsepp nem toccsant a köveken. Hangosan zihálva a falnak dőltem, a fáradság mély árkokat vájt a szemem alá, tükörképem megviselten csapódott az arcomba. Visszasétáltam a szobába, majd az ágyamra vetődtem. Elgondolkodva a tenyerembe hajtottam a fejem, tekintetem Adelphe véres ágyneműjére tévedt. Nem tudtom mi történhetett, de volt egy sanda gyanúm, hogy a kedves szobatársam már nincsen az élők sorában. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elővettem a telefonomat, ujjaim között morzsolgattam a parányi készüléket, próbáltam eldönteni, hogy mitévő legyek. Holttest nélkül nincsen gyilkosság, habár elnézve a kifolyt vérmennyiséget, itt nem gyilkosság, hanem mészárlás történt. Sajnáltam a fiatal lányt, de belül teljesen üres voltam. Nem jelentett számomra semmit, egy volt a sok közül. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megráztam a fejem, hogy tovaűzzem a bűnös gondolatokat. Csak a fáradtság beszél belőlem. Óvatosan hátradőltem, szemeimet lehunytam, gondolkodni próbáltam. A sötétség körbeölelt, finoman átkarolt, majd magával rántott a mélybe.</div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-22261627688760083792011-08-11T09:15:00.002-07:002011-08-11T09:15:36.209-07:00A találkozó<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">1.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ujjaimmal unottan doboltam a fából készült pad tetején, másik kezemmel az államat támasztottam, szemeim fáradtan le- lecsukódtak. A tanár hangja monoton volt és altató, én pedig laposakat pislogva próbáltam ébren maradni. Mit mondjak, nem könnyítette meg a dolgom. Mellettem Owen jegyzetelt lelkesen, a toll sercegett a papíron, idegtépő zajként bújva a hallójáratomba. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A tanár fiatal volt és még borzalmasan lelkes. Harmincas évei elején járt, rövidre nyírt fekete haja volt, hatalmas, tágra nyílt barna szemekkel. Értékeltem a lelkesedését, de azért szívesen elküldtem volna a… anyukájába vissza. Lemertem volna fogadni, hogy még életében nem látott igazi hullát, különben nem beszélne róla ilyen könnyedén, ilyen vérlázítóan természetesen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Minden ember olyan könnyedén veszi ezt a témát, amíg meg nem pillantják életük első holttestét, aztán eltörik bennük valami. Egy véres húskupac hever az úton, az ember nem érzékeli, hogy az valaha ugyanolyan élőlény volt, mint ő. De aztán, amikor hunyorítva rámered és a húskupacból hirtelen lábak és kezek kezdenek kibontakozni, na, akkor jön a taccs-parti és máris nem olyan vicces a dolog. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az első hulla, amit életemben először láttam egy vonatbaleset áldozata volt. Fiatal voltam és naiv, nem értettem miért bámulja mindenki a vasúti töltést, amikor észrevettem. Egy láb, egy kéz, egy ismeretlen kupac, amit nem tudtam és nem is akartam azonosítani. Borzalmas látvány volt, még a mai napig kísért az emléke. A vonat több száz darabra szaggatta az egykor még lélegző emberi lényt, az emberek pedig nyál csorgatva figyelték a rendőröket és a mentősöket. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Gusztustalan élőlény az ember. Amióta rendőr vagyok, volt egy pár gyomorforgató és kiábrándító ügyem. Borzalmasan hirtelenharagúak és brutálisan kegyetlenek. A féltékenységből elkövetett gyilkosságok véresek és szomorúak. Szétvert koponya, mindenhol agyvelő hever, elvágott torok, döbbent üveges tekintet. A legtöbb áldozat nem képes elhinni, hogy az az ember, akit egykor szerettek és ez a dolog kétoldalú volt, hogyan képes kést ragadni, vagy baltát, a fegyverek legváltozatosabb formájával <i>neki</i> támadni, elvenni az életét, miközben a szemük sem rebben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ennyire nem ismernénk a másikat? Képesek vagyunk egy agresszív, elmeállapotát tekintve instabil egyénnel ágyba bújni, szerelmes szavakat suttogva elaludni a karjaiban? Igen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Volt egy barátom még a középiskolában, akibe fülig belezúgtam, nem láttam a körülöttem repkedő rózsaszín felhőktől semmit és senkit. Sok lány óva intett attól, hogy találkozzak vele, de én mindezt csak az irigységnek és a féltékenységnek tudtam be. Hiszen olyan jóképű volt, annyira tökéletes és hihetetlen. A mosolyától összecsuklottak a lábaim, a szavai selyemként cirógatták a testemet. A legkiválóbb sportoló volt az iskolában, ráadásul a tanulmányi eredményei is jók voltak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az első pillanatban belehabarodtam, ahogy megpillantottam felém közeledni az egyik fociedzés után. Félénk mosollyal, zavartan a hajába túrva lépkedett, miközben alig bírtam türtőztetni magamat. Az első randit, a második követte, majd a gimnáziumi évek elsuhantak és mi még mindig együtt voltunk. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az érettségi előtt kezdődtek a gondok. Mivel a haverjaival tanult, én úgy döntöttem, hogy az egykori legjobb barátommal, aki történetesen hím nemű, lába között egy himbilimbivel, fogom ugyanezt tenni. Minden jól ment addig, amíg meg nem tudta. A szerelmes, doromboló énje eltűnt, hogy átvegye az uralmat felette az agresszív, féltékeny szörnyeteg. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Többször megütött, volt, hogy az utcán találtak rám vérben úszva, én pedig folyton magyarázkodhattam. De nem sokáig tartott ez az állapot. Egy idő után felálltam és visszaütöttem, nem hagytam magam. Elhagytam, bár a szívem szakadt meg. Szerettem és ezen még az sem tudott változtatni, hogy nap-nap után megütött, megvert, megalázott. A nők hülyék és ezt a véleményemet a mai napig tartom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy erőteljes bökés rángatott vissza a valóságba, Owen elkerekedett szemekkel bámult, jelentőségteljesen a tanár felé bólingatva. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi van? - suttogtam dühösen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt hiszem, én lennék az a „mi van” - hasított egy éles hang a csendbe. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Igen a csendbe, úgy tűnik nem most kezdődött ez az állapot, talán egy kicsit el is szundíthattam, mert a tanár csalódott tekintettel méregetett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elnézést, nem aludtam túl sokat előző éjszaka.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Talán nem bulizni kellett volna - kaptam a vissza labdát, de mivel annyira dühös voltam és fáradt, jól arcul is csaptam vele.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Talán a gyilkosnak nem az én szobámba kellett volna raknia a hullát - na, pontosan ezért nem szerettek a tanárok már a középiskolában sem. Nem bírtam soha türtőztetni magam, ha valaki beszólt, én visszaszóltam. Habár anyukám szerint, ha nem is tettem meg, az arcomról mindent le lehetett olvasni, tehát ugyanott tartottam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A férfi elkerekedett szemekkel nézett rám, úgy tűnt sikerült zavarba hoznom, egyúttal igazolva azt a tényt, hogy tényleg nem látott még életében hullát. Csak egy enyhe meglepődöttséget, a tankönyvekből tanult sajnálatot éreztem rajta.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem kellett volna bejönnie. Felmentést kap a mai napra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem szükséges, köszönöm. Ha már felkeltem, nem tudok visszaaludni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na, persze. Dehogyisnem tudnék visszaaludni. Csak akkor félő lenne, hogy fel sem kelnék egy jó ideig. Ma van a találkozó, aminek nem is tudom pontosan az időpontját, csak a helyét, amit Cool felügyelő megfigyelés alatt tart, és ha gyanús alakok ólálkodnak körülötte, értesít minket. Tehát fittnek kell lennem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy aludjak. Már kezdek olyan lenni, mint a beprogramozható robotok. Danielle nem alszik, Danielle-nek nincs szüksége rá. De lenne, a rohadt életbe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">2.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>Az óra eseménytelenül telt, próbáltam nem aludni, a tanár pedig nem beszólni. Jó fej volt a maga nemében, de egy kicsit hiteltelen. Ha majd megtörténik a nagy leleplezés, biztos, hogy elcipelem egy gyilkossági helyszínre. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A tanár befejezte az órát, én pedig éppen indulni készültem, amikor a férfi felém intett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miss.…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Maat, Danielle Púgu Maat - mutatkoztam be illedelmesen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miss. Maat. Maradna egy pillanatra?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Biccentettem Owen felé, aki elhagyta a termet. A táskámat az asztalra raktam, majd kelletlenül a férfi felé fordultam. Az arcomról sok mindent le lehetett olvasni, csak azt nem, hogy nagyon boldog vagyok a gondolattól, hogy egy tanár beszélni akar velem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Minden rendben? - kérdezte, aggódó tekintettel méregetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miért ne lenne rendben?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Értetlen tekintettel az arcomat fürkészte, amikor ráeszméltem, hogy én egy egyszerű diák vagyok, aki nem hullákkal foglalkozik napi szinten. Ismét színészkednem kell. Kezeimet egy kicsit megremegtettem, miközben a hajamba túrtam, gyenge, halvány mosoly játszadozott az ajkam szegletében.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Fáradt vagyok - suttogtam gyengén, kerülve a tekintetét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha bármi problémája lenne, keresse fel az iskola pszichológusát. De ha gondolja, én is szívesen beszélgetek magával.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem, köszönöm. Megoldom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Tekintetemet jelentőségteljesen az ajtóra vetettem, szabadulni akartam, nem volt semmi kedvem érzelgősködni. Azt már tegnap letudtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nyugodtan menjen - állával a kint várakozó Owen felé intett, szája szegletében egy gyengéd mosollyal - És ha bármi van, engem megtalál.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Köszönöm - leheltem felé udvariasan, majd felkaptam a táskám és kiügettem a folyosóra. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen a falnak dőlve várakozott, arcára a fáradság mély árkokat vájt. Én is hasonlóan nézhettem ki, ha nem rosszabbul. Habár olyan nincs, hogy a hadnagy ne nézzen ki jól. Testén egyszerű szürke póló feszült, kiemelve izmos testét, sötétkék farmert viselt egy tornacipővel. Haja kócosan magasodott a fején, szürke szemei kíváncsian méregettek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mit akart? - kérdezte flegmán, de tudtam, hogy ez csak az álca, igazából tudni akarja, hogy mi történt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy igen, erre ajánlott egy iskolai pszichológust vagy megkereshetem őt is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mark gonosz mosollyal a szája szegletében ellökte magát a faltól, viccelődve vállba bokszolt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A tanár bácsi meg szeretne vigasztalni? Hát nem aranyos? Úgy tűnik, nagy sikered van az egyetemi pasiknál. Itt kellene randiznod.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hogy sikítva meneküljenek, miután kiderült, hogy rendőr vagyok? Kösz, nem. Éppen elég csalódás ért az életben. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- De a pasi kriminológiát tanít, csak nem fél a hulláktól és a hullás néniktől?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudod ki a hullás néni - ütöttem hasba, amitől egy pillanatig elfogyott a levegője. Jócskán rájátszva összeroskadt a folyosón, nyílt szenvedésének többen is a szemtanúi voltak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Befejezheted a színészkedést - morrantam rá, kezeimmel ráncigálva fel a földről.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez nem színészkedés, majdnem megöltél.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha nem kelsz fel most rögtön, akkor tényleg megöllek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nevetve feltápászkodott a földről, majd hirtelen elkomorult. Tekintete a távolba meredt, nem tudtam mi üthetett hirtelen belé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Már megint itt van ez a kis szaros? Mondtam én, hogy nagy sikered van. Csak aztán győzzed levakarni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megfordultam, Kevin éppen felénk tartott a parkon keresztül, kezeivel vadul integetett, én pedig egy vérszegény mosollyal viszonoztam. Holland mellett azonban felbukkant a tegnapi szőke lány is, Owen cicája, amire a hadnagynak leolvadt a gúnyos vigyor az arcáról. Ő is felénk tartott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Úgy tűnik neked is nagy sikered van. Csak aztán győzzed, majd levakarni - mondja azt valaki, hogy a legszebb öröm, nem a káröröm. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szia Danielle, nem ebédelünk együtt? - vágódott mellénk Kevin ártatlan mosollyal az arcán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Helyes volt, bár inkább édes, mint egy plüssállat. Mark mellett eltörpült, hiszen a hadnagy erős volt és férfias, lüktetett belőle a tettre készség és a szexuális erő. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Úgy volt, hogy Markkal eszek - magyarázkodtam, szúrós tekintetem a hadnagyra vetve, de még mielőtt bármit is válaszolhatott volna, Miss. Szöszi is mellénk ért.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szia Kicsim, mi a terv mára?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem tehetek róla, de kirobbant belőlem a röhögés. Prüszkölve felnevettem, amit a hadnagy egy lesújtó pillantással díjazott, majd a hasamat fogva Kevinhez fordultam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Bár ha jobban meggondolom, inkább veled ennék.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A srác arca felderült, belém karolt, majd az étkező felé húzott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Majd találkozunk - kiáltottam Mark felé, aki letaglózva, rémülten pislogott, miközben a lány vékony kezeivel magához ölelte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Aki másnak vermet ás…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">3.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem volt olyan borzalmas az ebéd, mint azt gondoltam. Kevin kifejezetten kedves fiú volt és értelmes, nem az a tipikus egyetemre járok, de nem tudom miért típus. Megvettük a kaját, majd úgy döntöttünk, hogy a szabadban fogyasztjuk el, a szép időre tekintettel. Kiültünk a tó mellé a fűbe, majd a makarónimat eszegetve jókat beszélgettünk. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Milyen volt az első napod a suliban? - kérdezte érdeklődve, két pofára zabálva a sült krumplit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Majdnem elaludtam, a tanár nem az az érdekfeszítő típus.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hova jártál előtte? - szegezte nekem a kérdést ártatlanul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Angliába - vágtam rá, valami távoli országot mondva. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- És, hogyhogy átjöttél? Elköltöztetek?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hevesen bólogattam, csak ne kelljen válaszolnom a kínos kérdésekre.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Milyen szakra jársz? - kérdeztem témát váltva, a legbájosabb mosolyomat vetve be az ügy sikerének érdekében. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Fizika - mosolygott ártatlanul döbbent arckifejezésemet látva - Nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. A kriminalisztika sokkal összetettebb, hiszen ott az embereket kell kiismerned, a fejükkel kell gondolkoznod.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Az emberek kegyetlenek - meredtem magam elé elgondolkodva, miközben emlékek ezrei ostromolták az agyamat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Meleg, puha kéz érintette meg a bőrömet, döbbenten gazdája felé fordultam, aki halvány mosollyal a szája szegletében az arcomat fürkészte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ne legyél annyira rideg Danielle, tőlem nem kell tartanod. Nem akarlak átejteni, se kihasználni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elkerekedett szemekkel figyeltem az arcát, ami időközben hatalmas változásokon ment keresztül. A barna szemekbe felnőttes értelem és ragyogás költözött, eltűnt a laza kissrác, hogy egy férfinak adja át a helyét. Kettőt se pislogtam és már a karjaiban hevertem. Ajkaink összeforrtak, puha száját a fogaimmal ízlelgettem. Nem toltam el magamtól, nem ütöttem meg, a pillanat varázsa teljesen elvette az eszem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Keze a derekam köré fonódott, a másikkal a hajamba túrt, éreztem a bőre alatt vibráló erőt, olyan volt, mintha az igazi Kevin kibújt volna az álcája alól. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem tudom meddig tartott a csók, de a pillanat elillant, én pedig zavartan, lángoló arccal elhúzódtam tőle. Kevin nevetve vette tudomásul hirtelen visszautasításom, nem volt sértődött, inkább meglepődött, hogy egyáltalán eddig tartott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Sajnálom - nyögtem zavartan, lesütött szemekkel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mit sajnálsz? Miért vagy ilyen merev Danielle? Miért nem tudsz lazítani és átadni magadat a pillanat varázsának?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Pont azt tettem, de persze nem mondtam ki hangosan. Miért vagyok ilyen merev, miért nem tudok lazítani? Talán azért, mert dolgozom, mindenkinek a szemébe hazudok, ráadásul még a szemem sem rebben közben. Én, aki az igazságért harcolok, én, akinek a nevében is benne rejlik a szó. Összetörtem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elegem volt a hazugságokból, szerettem volna valakivel megosztani, hogy ki is vagyok valójában. Hátha tud segíteni, hiszen régebb óta van itt, mint én. Benne jobban bíznak a diákok, mint szerény személyemben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Számat szólásra nyitottam, zavartan köszörülgettem a torkomat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt hiszem nem mondtam igazat - kezdtem, amikor megszólalt a telefonom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Dühösen felvettem, Kevin kíváncsian méregetett, haja kócosan hevert a fején. Lehet, hogy én voltam? Már a gondolattól lángra lobbant a fejem, nem bírtam elviselni a tudatot, hogy ennyire képes voltam elengedni magamat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen? - szóltam bele a készülékbe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Danielle, azonnal a raktárakhoz kell jönnie. Azt hiszem, akció van - Cool felügyelő hangja élesen hasított a dobhártyámig, józanítóan hatva érzékeimre. <span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Letettem a telefont, majd bocsánatkérő mosollyal az arcomon futásnak eredtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Majd este találkozunk - kiáltottam a fűben heverő Kevin felé, aki elképedt ábrázattal, döbbenten bámult távolodó alakom után.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Lehet, hogy már nem is találkozunk? Ha sikerül elkapnunk a gyilkost, még a mai nap folyamán dobbantunk erről a helyről. Akkor végre mindenki megtudja az igazságot, én pedig visszatérhetek a munkámhoz, a lakásomba és az ágyamba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ember tervez…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Tudjátok a végét. A nevemben két isten neve szerepel, de úgy tűnik, egyik sem kedvel igazán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">4.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A felügyel a raktár falához simulva állt, fegyverrel a kezében. Owen az egyik közeli padon ült, látszólag a gondolataiba merülve, igazából a környéket figyelve. A felügyelőhöz futottam, majd nesztelenül megállapodtam az egyik csupasz falnál.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi a helyzet uram? - suttogtam, tekintettemmel felmértem a környéket, szerencsére senkinek nem jutott az eszébe errefelé sétálni. Ha pedig mégis, arra ott van Owen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Körülbelül tízen tartózkodnak bent. Két lány megfelel a személyleírásodnak. A többiek ismeretlenek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A raktár pont megfelelő hely egy gyilkosság elkövetéséhez - bólintottam felkészülve az akcióra - Csendes hely, távol az egyetem épületeitől.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Maga kint marad Danielle Owennel együtt - már éppen készültem közbevágni, amikor rám villantotta azt a bizonyos tekintetét. Azt a bizonyosat, amitől még a seggemen is feláll a szőr. Így inkább csendben maradtam és hagytam, hogy befejezze a mondatot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha netalán bakot lőnénk, maguknak megmarad az inkognitójuk. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Meg kellett hajolnom az elme oltáránál. Halkan Owenhez kocogtam, miközben a telefonomat készenlétben tartva, árgus szemekkel figyeltem az akciót. Bekapcsoltam a rádiót, nem szerettem volna egyetlen mozzanatról sem lemaradni, ha már aktív résztvevője nem lehettem a történéseknek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Owen, Maat. Maguk menjenek valami kevésbé feltűnő helyre. Nem szeretném, ha a madárkáim gyanút fognának. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elbújtunk a fák rejtekében, Owen a földön guggolt, én mellette térdeltem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha szólok, behatolunk. Három, kettő, egy…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hatalmas csattanást hallottam, mint, amikor az ajtó kiszakad a helyéről, majd a rendőrök elözönlötték a termet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Rendőrség! Dobjanak el mindent a kezükből! Kezeket fel!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A zűrzavar még az adáson keresztül is hallható volt. Rémült női sikolyok, egy kétségbeesett menekülési kísérlet, de senki nem juthatott át a védelmi vonalunkon. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Téves - csendült fel Cool felügyelő fáradt hangja a vonal másik oldalán - Se áldozat, se egy csepp vér. Ez nem az a helyszín és nem azok a madárkák. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Dühösen a földhöz vágtam a vevőt, minden ízemben reszkettem az elfojtott ingerültségtől. Pedig már olyan közel jártam. Azt hittem végre pontot tehetek az ügy végére és most mégsem. A számban megkeseredett a nyál, undorodva a földre köptem, majd Owen döbbent tekintetének kíséretében a telefonomhoz léptem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hogy lehet az, hogy nem kaptuk el a gyilkost? Mit csináltak ezek tízen a raktárban? Mi volt az a titokzatos beszélgetés és miért fenyegették meg Adamet, akit később holtan találtam meg a szobámban? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kérdések megállíthatatlanul ostromolták az elmémet, ahonnan nem jutottak ki, kétségbeesetten vergődtek a hálóban, én pedig legszívesebben ordítottam volna a tehetetlenségtől.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mondja Danielle - csendült a felügyelő hangja a vonal túlsó oldalán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kiket fogtunk uram? - kérdeztem remegő hangon, miközben fel-alá járkáltam a fák között.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kábítószer készítőket. A fiatalok egy kis mellékes melót vállaltak, hogy kiegészítsék a tandíjukat. Vannak itt orvostanhallgatók, vegyészek és fizikusok. Egész szép kis laboratóriumot rendeztek be. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Tehát semmi nem ért véget. Nem jutottunk egy fikarcnyit sem előbbre. Egy helyben toporgunk, miközben a szar egyre csak növekszik körülöttünk. Csak meg ne fulladjunk benne.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">5.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az esti órákat teljesen kihagytuk, ugyanis részt akartam venni a kihallgatásokon. Az nem lehet, hogy senki nem tud semmit. A tükör másik oldalán álltam, mellettem a hadnaggyal, aki a szája szélét rágcsálta, melle előtt összefont kézzel az egyik falnak dőlt. Én nem voltam képes lenyugodni, fel-alá járkáltam a helységben, miközben le nem vettem volna a tekintetem a tükör másik oldalán, az asztalnál ülő szőke hajú lányról.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Én kértem, hogy vele kezdjék a kihallgatást, ugyanis már előző este ő tűnt a legsebezhetőbbnek, a leggyengébb láncszemnek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Drogüzem az egyetemen? Már előre láttam a szalagcímeket az újságok címlapján. Az év botránya, kisvárosunkban. Fiatal diákok, akik kábítószer készítéssel keresik a kenyerüket, <span> </span>akik mások életét kockáztatják a rossz minőségű árukkal. Hányingerem volt tőlük. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A lány a túloldalon kétségbeesett tekintettel várt, körmeit rágcsálva próbált megnyugodni. Nem szerettük volna megkönnyíteni a helyzetét. Igenis érezze rosszul magát, rettegjen a következményektől, a tettétől. Ha már az összeomlás szélén áll, beküldjük az egyik nyomozónkat, aki kihallgatja. Onnan már gyerekjáték lesz. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen mellém settenkedett, lehelete megborzolta csupasz bőrömet, engem pedig kirázott a hideg. Megijesztett, észre sem vettem, hogy mögöttem áll.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Na, milyen volt az ebéd? - kíváncsiskodott, arcán gúnyos mosollyal.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Képzeld el, hogy jó. Kevin nagyon értelmes és rendes srác.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt láttam tegnap - dülöngélni kezdett, arcát eltorzította, ahogy egy részeget utánoz az ember.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez nem vicces. Ma teljesen más volt. Olyan… olyan felnőtt és férf… - elnyeltem a mondat végét, éreztem, hogy a kislábujjamig pirulok, amit Owen rögtön levett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Csak nem kezdesz belezúgni az ovisba? - nézett rám elkerekedett szemekkel, döbbenten.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szerintem nincsen közöd hozzá - vágtam az arcába sértődötten, tekintetem tüntetően a másik szobában ülő lányra vetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Úgy tűnik megleptem a hadnagyot ezzel a kijelentéssel, de őszintén szólva engem is váratlanul ért a kijelentés. Nem voltam belezúgva a srácba, de azt hiszem tetszett. Azt hiszem. Megijesztett, hogy mennyire belelát a vesémbe, hogy mennyire kiismert néhány röpke találkozás alatt. Owen nem volt képes rá, vagy csak nem hangoztatta. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A szőke hajú lány, mint megtudtam Diana Smith, az asztalra borulva zokogott. Eljött az idő. Thomson, Cool felügyelőre nézett, aki beleegyezően bólintott, majd elhagyta a szobát. Kisvártatva megjelent a fal túlsó oldalán, a lány pedig könnyes szemekkel ártatlanul pislogott rá. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Üdvözlöm Miss. Smith. A nevem Thomas Thomson hadnagy. Én fogok beszélgetni magával. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó estét - szipogott a szépség, szőke haját hátravetve, kezeivel letörölve a sós folyamot az arcáról - Azt hittem már nem is jön senki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elnézést kisasszony, de még volt egy kis dolgom - egy lehengerlő bájos mosoly csak a lánynak, hogy elaltassa a figyelmét, lekenyerezze, hogy aztán lecsaphasson rá és kegyetlenül a földbe döngölhesse.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felháborítónak és gusztustalannak hangzik, de a módszer működik és én azon a véleményen vagyok, hogy akinek vaj van a füle mögött az meg is érdemli. Diana Smith sem az az ártatlan kislány, akinek látszik. Hiába pislog itt a hatalmas szempilláival, gyűrögeti a ruháját, akkor is csak egy bűnöző, aki kábítószereket állított elő és adta tovább, hogy később egy ember tönkretegye vele az életét. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mióta állítanak elő kábítószereket Miss. Smith - vágott bele a közepébe Thomson, az asztalra könyökölve, mélyen Diana szemébe nézve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én nem… - motyogta az orra alatt, de Thomas dühösen az asztalra csapott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ne ködösítsen kisasszony, mert azzal csak rontja a helyzetét. Kipakol nekem minden fontos információt és enyhítést kérek a bírónál. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Néhány hónapja - válaszolt engedelmesen, még mindig remegő hangon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hányan vettek részt benne?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tizenegyen. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miért gyilkolták meg Adam Longot, Laura Reynoldsot és Eric Larssont? - ordított rá Thomson dühösen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi nem gyilkoltunk meg senkit - omlott össze a lány, vállait rázta a zokogás, tenyerébe temette az arcát, takarva vörösre sírt szemeit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Thomas ránk nézett, megvonta a vállát, majd visszaült a lány elé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nyugodjon meg Miss. Smith. Nem akarom bántani. Szeretném, ha elmondaná, amit tud. Ismerte Adam Longot?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen - bólintott a lány könnyei tengerében.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mikor látta utoljára a fiatalembert?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tegnap a bulin még találkoztunk. Azt mondta fél, hogy le fogunk bukni a kábítószer biznisszel és igaza is lett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezek után hova ment Mr. Long?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt mondta fáj a feje, ezért visszament a szobájába.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ismer valakit, akinek érdekében állt a halála?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Dehogyis - nézett elkerekedett szemekkel Thomsonra a lány - Nem barátkozom gyilkosokkal.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Thomas elmosolyodott, mint amikor az oroszlán látóhatárán feltűnik a gazella.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Vagy csak nem sejti, hogy ki is valójában.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">6.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kihallgatás még elhúzódott egy darabig, de nem jutottunk előbbre vele. Elfogtunk egy kábítószer készítő bandát, de egy gyilkosokból álló társaság még mindig szabadlábon van. Úgy tűnt nekem kell kezembe vennem az ügyet, szépen visszahúzni a belem az egyetemre és kifaggatni Adelphe-t, aki viszont többet tud annál, mint amennyit elmond.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szembe kell néznem Kevinnel, akinek azt ígértem, hogy este találkozunk. Éjfél van. Ideje lenne visszatérni a szobámba és aludni egy jót, mert megint álmos leszek és morcos. Tegnap is a rendőrőrsön töltöttem az éjszakát, ma is. Mint a régi szép időkben. Reméltem azt a jelentést, amit elvileg hétfőn kellett volna leadnom, a főnököm elfelejtette vagy másra ruházta rá, én biztos, hogy nem írom meg. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Holnap meg kell keresnem Nikki Davidsot is, Laura Reynolds volt szobatársát, hogy elbeszélgessek vele, hátha tud valamit a gyilkosságról, amit mi nem. Próba cseresznye. Fáradtan vánszorogtam Owen mellett, egészen a kocsiig, ahol is kijelentettem, hogy ő vezet. Nem ellenkezett ugyanis még soha nem hallotta a számból ezt az utasítást. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Bevágódtam a puha ülésre, összébb húztam Mark kabátját a testemen. Megcsapott a vadító illat, amitől elolvadok, de most dühösen elhessegettem magamtól az ábrándokat. Nincsen szükségem rájuk, hiszen Owen számára olyan vagyok, mint egy testvér. Nem egy nő, hanem egy kislány. Néhány könnycseppet megérne a dolog, de most nincsen rá időm, későbbre hanyagolom a dolgot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valami baj van Danielle? Olyan szótlan vagy tegnap óta - Owen hangja távoli volt és sértődött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Azt hiszem majdnem elaludtam. Laposakat pislogva feljebb ültem, majd hunyorogva próbáltam betájolni a hadnagyot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tessék?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- És még nem is figyelsz rám - dörmögött a láthatatlan bajsza alatt, erőteljes éllel a hangjában - Mondom, valami baj van, mert tegnap óta alig szólsz hozzám.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azért nem kell üvöltözni, hallom én - sopánkodtam az éles hangnem miatt - Nincsen semmi baj, miért lenne?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Miért is? Nem is tudom. Talán mert a tegnapi óta kerülöm, ha tehetem, nem viccelődünk és még kimért is vagyok vele szemben. Tudtam én, hogy nem szabad beleszeretni a kollégámba és egyben az egyik legjobb barátomba. Abból jó dolog nem sülhet ki és mint a mellékelt ábra mutatja tényleg nem is sült. De ezt persze nem mondtam ki hangosan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Álmos vagyok - nyöszörögtem fájdalmas hangnemben - Aludni akarok, elegem van ebből az egész szarságból.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen elmosolyodott, majd megpaskolta a vállamat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Na, ez már az én Danielle-em. Tudnád mennyire hiányoztál.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül és amennyire fáradt voltam, abba sem tudtam hagyni. Marknak úgy tűnt tetszett, mert egész úton piszkált, pontosan úgy, mint régen. Már nem is volt olyan borzasztó a közelsége.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-68703303044819518242011-08-11T09:15:00.000-07:002011-08-11T09:15:06.891-07:00Az elvarratlan szálak már fojtogatnak<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">1.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span><span> </span><span> </span>A zene már messziről lüktetett, a falak is beleremegtek a vibráló hanghullámokba, én pedig a lábfejemet bámulva követtem Adelphe-t. Reméltem lesz valami haszna ennek az egész banzájnak, legalább annyi, hogy beférkőzhetek a diákok kegyeibe. A nyomozás szempontjából fontos, hogy a legtöbb információt ki tudjam sajtolni belőlük, egy apró elszólás, egy apró mozdulat és az agyam már munkához is lát. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Beléptünk az ajtón, Adelphe széles mosollyal az arcán lépkedett mellettem, kezében egy üveg vodkát szorongatva. A lifthez siettünk, kedves szobatársam határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó négy emeletet sétálni. Legyen úgy, gondoltam. Beléptünk a fémdoboz mélyébe, majd megnyomva a gombot türelmesen vártunk. Gyűlöltem a bezártságot, gyűlöltem, hogy a fémmonstrum bármelyik pillanatban kilehelheti a lelkét, ahogyan mi is, nem vagyok klausztrofóbiás csak néha, bizonyos helyeken. A liftet elvből utáltam, veszélyes és felesleges, az emberek legalább ennyi mozgást végezzenek, ha már egész nap csak ülnek és meresztik a hátsójukat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megérkeztünk a negyedikre, én pedig megkönnyebbülten kivágódtam, bele a szabadságba, bele az alkoholmámorban fürdő tömegbe. Egy fiatal srác éppen a lábam előtt lehelte ki gyomortartalmát, miközben a kezében szorongatta a sörösüvegét. Kérem szépen, hát vétek lenne pár percre elereszteni. Mit neki hányás?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elfintorodtam, majd fejcsóválva mentem tovább. Az a szag… Kettő dolog van, amitől felfordul a gyomrom; a hullák rothadó bűze és a hányás szaga. Ez a kettő képes taccsra vágni. Régen, még a gimis időkben, amikor valaki széthányta a beleit, én mellette álltam és követtem a példáját, azzal a különbséggel, hogy míg ő a piától hányt, én attól a ténytől, hogy hány. Kellemes témák rémlettek fel bennem. Ideje lenne továbblépni még mielőtt, elfajulnának a dolgok. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szia Danielle, nem gondoltam volna, hogy eljössz- csattant egy ismerős hang a hátam mögül, amihez egy kéz is csatlakozott. A vállamat szorította, miközben próbált maga felé fordítani. Erős alkoholos lehelet férkőzött a szaglójáratomba, én pedig unottan gazdája felé fordultam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kevin Holland állt mögöttem, enyhén illuminált állapotban leledzve. Bájos mosolyt erőltettem magamra, majd megfordultam. Neki valahogy nem sikerült a Danielle-megfordító művelet, vagy lehet, hogy menetközben elfelejtette. Fekete haja punkosan meredt a magasba, aranybarna szemei melegséget árasztottak. Jóképű volt a maga nemében, de én jobban kedveltem a férfias férfiakat, akik nincsen leragadva az oviban. Na, jó csak néha, de az meg kell. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szia, Adelphe mondta, hogy jöjjek - válaszoltam távolságtartóan. Tudom, tudom. Nekem most jó pofiznom kellene, meg mindenki kegyeibe férkőzni, de akkor is. Valaki vakarja már le rólam! <span> </span><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt hittem miattam jöttél - elkerekedett, szomorú tekintet meredt rám esdeklően.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Most ilyenkor mit kell mondani? Teljesen hülye vagyok pasi ügyekben. Mielőtt megszólalhattam volna, egy durva hang hasított a párbeszédünkbe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valami baj van?- Owen állt mögöttem, villámló, gyilkos tekintetét Kevinre meresztve. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Most tűnt még csak fel, hogy a kedves Holland barátunk még mindig ölelget, vagy legalábbis a tapizás fogalmát elég erőteljesen kimeríti.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem, nincsen semmi baj- húztam fel a szemöldököm dühösen, provokálóan Kevinhez préselve a testemet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Istenem, milyen buták és szánalmasak a nők, ha féltékennyé akarnak tenni valakit. Ha tekintettel ölni lehetett volna, Holland egy hamukupaccá porlad. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ki ez a gyökér?- kérdezte az áldozat, túlságosan is elengedve magát, a pökhendiség és a lenézés csak úgy áradt a hangjából.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudod ki a gyökér, te kis szaros- a falnak vágta a fiatal fiút, miközben a bal karját természetellenes pózba csavarta. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem hagyhattam, hogy kitörje szerencsétlennek a kezét, ezért jónak láttam közbeavatkozni. Határozottan eltoltam az útból Owent, aki ütésre készen várt a megfelelő pillanatra. Azért álljunk csak meg egy pillanatra. Mi szolgálatban lévő rendőrtisztek vagyunk, akik jelen pillanatban diákoknak álcázzák magukat, de a szabály az szabály. Nem tanúsítunk erőszakot, ezt Cool felügyelő világosan kijelentette.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nyugodj már le Mark- suttogtam csitítóan a fülébe- Hagyd békén, nem ártott neked semmit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mérges voltam a hadnagyra, hogy ennyire elhagyta magát, ez egyáltalán nem jellemző rá. Ő mindig higgadt és tiszta a feje. Erre… Dühösen levakartam a srácról, aki azzal a lendülettel magához húzott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Fogd fel gyökér, nem kellesz a csajnak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Már csak ez hiányzott. Itt mindenki megbuggyant? Ki kell kinek, kivel, mikor? Én csak védőangyalt játszottam, nem pedig dühös barátnőt. Már most kezdett elegem lenni ebből a buliból, pedig még igazából részt sem vettem rajta. Istenem, csak a részeg férfiaktól kímélj meg. Ámen. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Leráztam magamról a buzgómócsingot, majd a hadnagyot megragadva egy nyugodt helyre cipeltem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te teljesen megbuggyantál?- sziszegtem dühösen az arcába.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez a taknyos zaklatott- jelentette ki önérzetesen, némi sértettséggel a hangjában.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- És akkor mi van? Talán csak neked szabad flörtölnöd?- ezt jól esett a döbbent arcba vágni, nem mintha szándékomban állt volna bármit is kezdeni Kevin Hollanddal. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudtommal dolgozunk- dörmögte gyilkos tekintettel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én dolgozok, már jutottam is valamire. De te megtudtál bármi hasznosat az ügyről, azon kívül, hogy Miss. Hidrogénbombának milyen színű a bugyija? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megfordult és elment. Értitek? Megfordult és elment. Egy szó nélkül, dühösen, azzal a szigorú tekintettel méregetve, amit annyira utálok. Egyszerűen otthagyott és elnyelte a tömeg. Az utolsó csepp hatalmas hangrobbanás közepette landolt abban a bizonyos pohár vízben. Persze megtartottam magamnak a dühömet. Paprikapiros arccal vonultam az italpult felé, természetesen Kevinnel a nyakamban. Csodálatos estének nézek elébe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">2.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Éppen egy pohár sört kortyolgattam, már vagy egy órája, amikor két ismeretlen ismerősöm mellém lépett. Az egyik szőke hajú volt, a másik fekete, a reggeli csajok voltak a koleszból. Már akkor nem tettek rám túl jó benyomást, hát még most…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mindketten gúnyosan méregettek, miközben alig bírtak megállni a lábukon, tekintetük homályos volt, enyhén bandzsítva figyeltek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Segíthetek?- szólaltam meg, megunva a „nagyon megalázunk új lány” színdarabot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egymásra néztek, majd elkezdek nevetni. Szabályosan a pofámba röhögtek, majd elégedetten távoztak. Ki érti a mai fiatalokat? Huszonnégy éves fejjel sokkal érettebb voltam ezeknél a szörnyszülötteknél. Pedig a korkülönbség maximum egy-két éve lehetett közöttünk. De hagyjuk is. Nem akarom felidegesíteni magamat. Ha azt hiszik, hogy ezzel most jól megaláztak, akkor maradjanak ebben a tévhitben, én nem ábrándítom ki őket.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az nevet igazán, aki utoljára nevet. Valami nem stimmel ezzel a társasággal és én ki fogom deríteni, hogy mi az. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halkan utánuk osontam, a pohár sört leraktam az asztal szélére, nem akartam felesleges zajforrásokat. A két lány eltűnt a folyosó végén, majd megálltak és beszélgetni kezdtek. Amennyire képes voltam rá, a falhoz simultam, a füleimből pedig kieresztettem a szenzorjaimat. Először egy kukkot sem értettem belőle. A zene, az ordibálás mindent elnyomott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Holnap… A raktár… </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Semmi érdemleges információ nem jutott el az agyamig, se egy ige, se egy tárgy. De legalább helyszín volt, ha már pontos időpontra nem futotta. A zene elnémult, hogy a következő szám elkezdődhessen, de nekem ez a pillanatnyi szünet is elég volt, hogy végre kivehessek valamit a szavaikból.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez nagyon veszélyes- nyafogott a szőke, aggodalmas tekintetét körbejáratva a folyosón- Mi lesz, ha lebukunk?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kuss, te szerencsétlen. Ha nem köpsz, senki nem fogja megtudni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- De Adam…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Adam is tartja a száját, mert ha nem, megölöm- a fenyegetés sziszegve hagyta el a fekete hajú száját, arca eltorzult, tekintete űzött volt és törődött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A zene ismét belehasított a csendbe, én pedig némi információ birtokában visszamentem az italpulthoz. Baj nem lehet belőle.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">3.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen mellettem settenkedett, minden figyelmét egy tequilás üvegnek szentelve. Néha-néha rám pillantott, szája szólásra nyílt, mégsem hagyta el egyetlen szó sem. Halvány mosollyal az arcomon díjaztam az ijedt kísérleteket, hogy beszédbe elegyedhessem velem, de úgy döntöttem nem könnyítem meg a dolgát, majd ő kezdeményez. Kortyoltam egyet a kólámból, nem volt semmi kedvem berúgni, a fiataloknál pedig nagy divat volt a boros kóla, aminek én a kóla részét meg is csapoltam. Annyi baj legyen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hadnagy kétségbeesett tekintettel méregetett, láthatólag valami nagy esdeklésre készülődött, mert nem nagyon akaródzott neki elkezdenie. A falnak dőlve némán kortyolgattam, miközben tekintettemmel tüntetően a másik irányba néztem. Puha kéz érintette meg a tenyeremet, gyengéden maga felé fordított, szeméből sütött a megbánás és a szégyen. A szürke tekintet ártatlanul meredt az enyémbe, a kívánatos ajkak esdeklően elváltak egymástól.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha azt mondom, sajnálom, az elég?- kérdezte kétségbeesetten, nehezen ejtve ki a szavakat. Láthatóan nem volt hozzászokva a bocsánatkéréshez, ahogyan én sem. Ezért értettük meg egymást.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Talán- feleltem kimértem, visszafojtva a mosolyomat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen megragadott és magához húzott. Annyira meglepődtem a hirtelen szeretetrohamon, hogy az egész pohár kólát magamra öntöttem. A szénsavas cukorbomba az ingemen landolt, de a hadnagy nem engedte, hogy foglalkozzam vele, mert egy hatalmas cuppanóst nyomott az arcomra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem bírom, ha haragszol rám- suttogta a fülembe, forró lehelete a nyakamat borzolta, ernyedten lógtam a karjaiba, ajkaim vágyakozva elnyíltak egymástól- Olyan, mintha a húgom lennél.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy atombomba robbant a mellkasomban, darabokra cincálva a szívemet. A levegő bennszorult a tüdőmben, levegő után kapkodva próbáltam megtalálni a hangomat, ami jelen kijelentés után nem volt egyszerű vállalkozás.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A húga? Milyen ostoba vagyok. Mégis, hogy gondolhattam, hogy féltékenységből támadt szerencsétlen Kevinre. Nem érdeklem őt nőként, csak egy gyámolítani való kislány vagyok a szemében, akit félt a csúnya bácsiktól. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ridegen eltoltam magamtól, arcomra próbáltam kedves mosolyt varázsolni, a könnyeimet visszanyelve végre összeszedtem magam annyira, hogy kinyögjek egy választ.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én is így vagyok ezzel- nyögtem fájdalmas űrrel a szívemben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Olyan, mintha a húgod lennék?- nevetett fel vidáman, dallamos kacagása ostorként csattant a hátamon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudod, hogy értettem- vágtam hozzá durcásan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Persze- megragadta a kezemet, lehelt rá egy könnyed csókot, majd rám kacsintott és elment. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A vodkásüveg felé nyúltam, ez volt közel és mélyet húztam az átlátszó alkoholos löttyből. Lelki fájdalmakra tökéletes és ráadásul a gátlásaimat is oldja. Ma ki akartam rúgni a hámból.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">4.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem tudom hogyan, de egyszer csak azt éreztem, hogy hűvös levegő simogatja az arcomat, az éjszaka sötétje éles karomként mart a szemembe. Kint voltam egy padon, kezemben egy üres üveggel. Mellettem Adelphe szunyókált, bájos fejét a vállamra hajtva. Szép. Tudatlanra piáltam magam. Ez nem én vagyok. A gondolat józanítóan hatott rám, a szégyen, forró hullámok formájában tört a testemre. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Óvatosan lefektettem a lányt a padra, én pedig felkeltem mellőle, hogy felmérjem a terepet. Az egyetem parkjában voltam, a tó kéklő vízén megcsillant a hold, a fák lágyan hajladoztak a hűs szélben. A földön Kevin feküdt, egy számomra ismeretlen srác mellett, mindketten talaj részegre itták magukat, hangos horkolásuk még a halottakat is felverte mély álmukból.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az idő kezdett lehűlni, drága szobatársam pedig egy szál semmiben fehérlett az éjszakában. Mély sóhaj kíséretében átkaroltam, karcsú teste könnyedén simult a kezembe. Nem volt nehéz, de az éjszakai italozás megviselte a gyomromat és az egész testemet. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elindultam a kollégium felé, kezemben Adelphe alélt testével, miközben a fejem szétrobbanni készült az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Hogy lehettem ilyen buta és felelőtlen. Nekem nem szabad elengednem magam, addig nem, amíg szolgálatban vagyok. Ilyenkor nehéz megállapítani a munkaidőm elejét és végét, de a magammal való szerződésben úgy áll, hogy alvás közben nem dolgozok, amúgy végig. Erre megszegtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megnyomtam a lift gombját, majd türelmetlenül vártam, hogy végre megérkezzen. A mai nap folyamán már másodszor veszem igénybe szolgálatait, ez így nem lesz jó hosszútávon. Átvettem a másik kezembe a lány testét, miközben forró, alkoholos lehelete az arcomba vágódott. Próbáltam nem belélegezni a mámorító illatot, lábammal türelmetlenül doboltam a padlón, amíg ki nem nyílt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Testét magam után húzva elindultam a folyosón, kezemmel türelmetlenül a szoba kulcsa után kutatva. Elegem volt mindenből, ebből az egész ügyből, de legfőképpen Owen piszkálta a csőröm. Úgy tűnt minden marad a régiben, de bennem mégis megváltozott valami. Nem tudom, hogy mi és, hogy mennyire végleges, de megváltozott, és amíg ez így marad borzalmasan fog fájni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kulcs a zárba simult, ami könnyedén megadta magát, hogy feltáruljon előttünk a szoba minden apró szeglete. Óvatosan az ágyra fektettem Adelphe ájult testét, aki halkan motyogva a takaró alá fészkelte magát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Rossz fiú vagy Fred… Most ne…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Úgy döntöttem, hogy nekem ennyi elég is volt a párbeszédből. Ledobáltam viseletes ruhadarabjaimat, majd ádámkosztümben a fürdőszoba felé vettem az utam. A hold sugarai lágyan körülfonták a testem, kiemelve halványbarna árnyalatát, amikor a parányi helységbe léptem. Ujjaim a kapcsolóra simultak, majd az érzékeim egyszerre vijjogtak veszélyt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A vér édesen fémes illata betöltötte a szaglójárataimat, a kezem hirtelen csapódott a kapcsolóra, hogy a plafonon pislákoló lámpa fénye elborítson mindent, megvilágítva a kádat, a mosógépet, az apró rózsaszín szőnyeget a földön és a kibelezett hullát a falnak szegezve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">5.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A mosdó fölé görnyedve bevizeztem az arcomat, a hideg folyadék felfrissített, lehűtött és elmulasztotta a torkomból feltörekvő hányingert. Idegesen a hajamba túrtam az ujjaimmal, nem tudtam mitévő legyek. Az áldozat fiatal fiú volt, szalmaszőke hajkoronával, vakítóan kék szemekkel, erős, kiugró arccsonttal, izmos felsőtesttel. A beleit kipakolták, a mellkasa szétnyílt, a csontok fenyegetően és gúnyosan villogtak az arcomba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Törülközőt csavartam a testem köré, majd kiléptem a fürdőszobából. Mérhetetlen sokként ért a tény, hogy valakit meggyilkoltak a szobámban. Ilyen még soha nem fordult elő velem, a halál szaga körbelengett, végigjárta a testemet, minden ízemben reszkettem, nem tudtam mit tegyek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Remegő ujjaim a mobilom után nyúltak, majd tárcsáztam Owent, hiszen ő volt a közelben, szükségem volt rá, a bíztató, megnyugtató szavaira. A harmadik csörgésre felvette, hangja álmos volt és elgyötört.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen?- szólalt meg mély sóhaj kíséretében, hangjában némi harag érződött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Van egy kis gond- suttogtam megszeppenve, zavart pillantásomat a fürdő felé vetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te vagy az Dan?- érdeklődött kíváncsian, az álom halhatóan kiszállt a hangjából.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen, én vagyok. Sürgős segítségre lenne szükségem, rohadt nagy baj van- sziszegtem türelmetlenül, enyhe hisztériás éllel a hangomban.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi történt?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azt hiszem meggyilkoltak valakit a fürdőszobánkban- a hangom elcsuklott, a zokogás váratlanul kúszott fel a torkomon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Máris ott vagyok- a vonal megszakadt, én pedig percekig hallgattam monoton zúgását. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halk kopogás hasított az éjszaka csendjébe, ijedten összerezzentem tőle, majd villámgyorsan utat nyitottam a hadnagy előtt. Owen egy szál rövidnadrágban feszített az éjszaka sötétjében, bőre bársonyos simaságát a testemen éreztem. A mobil kicsúszott a kezemből, pokoli zajt csapva a szobában. Mark magához húzott, forró lehelete lágyan simogatta a bőrömet, erős karjai bilincsként szorultak a derekamra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nincs semmi baj Danielle. Minden rendben lesz- suttogta a fülembe, a menta illata, ami a szájából áradt, kiűzte a vér fémes szagát és ízét az érzékeimből.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valaki járt a szobánkban, valaki képes volt felhozni a hullát úgy, hogy senki nem vette észre. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Honnan veszed?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kevés a vér. Nem elég ahhoz… ahhoz a mészárláshoz, amit véghezvittek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ez már nem vicc. Gondolod valaki megszimatolta, hogy rendőrök vagyunk?- hangja kétségbeesett volt, szabad kezével a telefonját tartotta.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó estét uram!- szólalt meg kisvártatva- Sajnálom, hogy zavarom, de be kell jelentenem egy gyilkosságot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- 304-es szoba… Igen uram… Danielle is itt van, uram… A fürdőszobájában találta a holttestet, uram.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Pokolian fáradt voltam, Elegem volt már mindenből. Egyetlen vágyam volt, aludni, hiszen olyan rég aludtam ki magam rendesen. Elszakadtam a hadnagytól, majd az ágyba zuhantam. Nem érdekeltek a hullák, a gyilkosok sem. Az álom hihetetlen erővel ragadott magával, és mint akit kiütöttek zuhantam a földjére, hogy részleteket láthassak az Élet Nagy Könyvéből. Rohadjon meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">6.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Érzésem szerint pár percet aludhattam, amikor egy gyengéd kéz kezdett el rázogatni. Homályos tekintetem előtt Owen arca bontakozott ki, az óra hajnali hármat mutatott. Ezek szerint tényleg nem aludtam pár percnél tovább.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi van? - nyöszörögtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Dan, az istennek sem akarlak zavarni, de jó lenne, ha hitelesen játszanád a szereped. Miután elmentem, te szépen felállsz, a fürdőszobába mész és sikítasz egy gyönyörűt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fáradtan felálltam, tekintetemmel végigkövettem Owen alakját, ahogy elnyeli a sötétség, majd cselekedtem. Lassú léptekkel a fürdőbe léptem, ujjaim a kapcsolóra simultak, majd egy fáradt sóhaj kíséretében megnyomtam. Vakító világosság öntötte el a parányi helységet, a hulla tekintete sértődötten méregetett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Bocsi, hogy zavarlak, esküszöm ez az utolsó - suttogtam bűnbánóan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A fáradság minden félelmemet kiűzte, Owen megnyugtató ölelése mindent más színben láttatott velem. Rendőr vagyok, aki nap, mint nap hullákkal dolgozik, hullákkal kel és fekszik. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy a maihoz hasonlóan kiboruljak. A törülközőt magamhoz szorítva a helységbe léptem, számat kitátottam és a galaxis legkétségbeesettebb sikolyát produkáltam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hangom szárnya vesztett madárként visszahangzott az épületben, faltól falig csapódott, majd remegve elhalkult. Nem játszottam meg magam eléggé, ugyanis a félelem bennem lüktetett, kezdett túlnőni rajtam az ügy. <span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Adelphe kómás arccal, ijedten tántorgott a szoba elé, szemei dühösen méregették alakomat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi a franc… - kezdte, majd tekintete megállapodott a halotton. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szemei elkerekedtek, rémülten szívére szorított kézzel hátrálni kezdett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én nem, én nem akartam… - dünnyögte, miközben záporoztak a könnyei. Hisztérikus sikoly hagyta el a rózsás ajkakat, tekintete kitisztult, egész lénye reszketett. Mellé léptem, hagytam, hogy a teste rám nehezedjen, az ájulás szélén állva a vállaimba zokogjon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Vad dörömbölés verte fel az éjszaka csendjét, majd miután nem válaszoltunk, éles reccsenés csattant fel a távolból, majd lábak dübörgése. Emberek gyűltek körénk, én pedig Adelphet szorítva a földön ültem, hátamat a hűvös falnak vetve. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Rémült suttogás, kétségbeesett mondatok visszahangzottak a fejemben, az emberek elborzadt szemekkel bámulták a meztelen falnak szegezett testet. Minden ízemben éreztem, hogy rettegnek és undorodnak, de nem bírják levenni kíváncsi, vérre éhes tekintetüket a hulláról. Vaku fénye villant, valaki fényképezett, nem tudtam megakadályozni. Lassan két lábra vergődtem, próbáltam nyugalmat erőltetni reszkető vesszőimre, majd a fiatal fiúhoz léptem, öklöm meglendült, nem törődve senkivel és semmivel beledöngöltem a falba. Ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam, de nem érdekelt. Felháborított a tette, hogy csak egy véres sztorit lát az áldozatban, egy jó történetet, amivel elhenceghet a haverjainak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Gyengéd kéz nyúlt felém, majd óvatosan lefejtett a gyerekről, nem volt türelmetlen és mérges, inkább megértő, higgadt. Villámokat szóró tekintetem le nem vettem volna a féregről, de engedtem a gyenge erőszaknak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Meg ne próbáld még egyszer - sziszegtem fenyegetően, kezemmel dühösen kapva a mobil után. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A készülék hangos csattanással földet ért a kövezeten, kijelzője betört, de én még rátapostam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hívta valaki a rendőrséget? - remegett egy hang a háttérben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Már úton vannak - válaszolt egy másik. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Már alig vártam a találkozást.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">7.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kihallgató szobában ültem egy nagy adag feketét kortyolgatva, előttem Cool felügyelővel, mellettem Owennel. Dühöm nem csitult, még mindig felháborodottan pufogtam, néha megszakítva, hogy ihassak. A felügyelő gondterhelt tekintettel méregetett, megritkult haját zavartan simítgatva. Owen hanyag eleganciával az asztalnak dőlt, fáradt szemeit a kopott padlón nyugtatva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elmondaná valaki mi a franc történt? - szakított meg a csendet a felügyelő, hangjából sütött az elfojtott harag.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Lenyeltem a fekete minden cseppjét, majd kezeimmel összeroppantva a műanyag poharat, végre hajlandó voltam megszólalni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elmentem egy egyetemi bulira hátha megtudok valamit a diákoktól. A tervem bevált, ugyanis kihallgattam egy furcsa beszélgetést, amiben valami találkozót beszéltek meg éppen. Az egyik lány, sajnos még mindig nem tudom a nevét, teljesen be volt rezelve attól, hogy Adamnek eljár a szája. Erre a másik azt mondta, hozzáteszem annyi fenyegetéssel a hangjában, amivel egy egész országnyi gyereket be lehet szaratni, hogy akkor megöli. Na, már most ezek után… kiesett egy kicsit a dolog, a parkban tértem magamhoz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kerültem Cool felügyelő tekintetét, kerültem Owen tekintetét, így lesütött szemmel én is vizsgálat alá vettem a kopott padlót. Semelyikük nem szólalt meg, nem vágott közbe, de éreztem dorgáló tekintetüket a tarkómon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megragadtam Adelphet, a szobatársamat, majd felcipeltem a szobánkba. Úgy döntöttem fürdök egyet és akkor… a többit tudjátok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- És mi volt az a kis incidens a sráccal? - Cool felügyelő hangja dühös volt és csalódott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A hullát fényképezte. Betelt a pohár és akármennyire is sajnálom, de elvesztettem az önuralmam - tekintetem összecsapott a felügyelőjével, akármennyire is fájt, álltam a sarat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt, majd megbeszéljük, miután lezártuk ezt az átkozott ügyet. Milyen nevet említettél?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mikor? - néztem rá bambán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Amikor a beszélgetésről volt szó.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Adam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem értettem miért olyan fontos ez, az emberek sokszor mondanak butaságokat, ha félnek és dühösek valakire. Alap, védekező mechanizmus. Ilyenkor kellemes és megnyugtató érzés elképzelni a tettet, de amúgy soha nem tennéd meg. Már aki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Cool felügyelő elgondolkodó tekintettel járkálni kezdett, Owen kíváncsian figyelte minden lépését.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valami baj van uram? - kérdeztem türelmetlenül.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Az áldozatot Adam Longnak hívják. Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e a két ügy, vagy valaki bosszút állt szerencsétlenen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ezt tényleg jó lett volna tudni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Maguk ketten - mutatott ránk határozottan - visszamennek az iskolába és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Danielle te néhány napig eljátszod a sokkos kislányt, aki életében először látott hullát és nagyon megviselte, Owen te pedig játszod tovább a szereped. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na persze. Csajozik és összetöri a szívemet. Szép kilátások.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha bárki kérdezi, kihallgattak titeket, de semmi különös. Most pedig táguljatok. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felálltam a székemből, majd egyetlen laza csuklómozdulattal a kukába hajítottam a gyűrött műanyagot. Miután kiértem a szobából, tekintetem találkozott Adelphe-vel, aki kisírt szemekkel, fáradtan pislogott rám.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Én nem… Én nem akartam. Visszhangzott a fejemben a rövid mondat, számban éreztem félelme ízét. Nem a hullától ijedt meg, legalábbis közvetve nem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Attól ijedt meg, hogy ő is hasonló sorsra jut, amiért elszólta magát. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hulla lehet, hogy figyelmeztetés volt. Pofa be, vagy halott vagy. </div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9091691227779897359.post-34286180690595963232011-08-11T09:13:00.001-07:002011-08-11T09:13:56.398-07:00Az ügy mindenek felett<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">1.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A felkelő nap fénye vékony vöröses csíkot rajzolt a horizontra, amikor magamhoz tértem. Azzal a lendülettel zuhantam is hátra, beverve a fejem a mögöttem álló radiátorba. Laposakat pislogva próbáltam felmérni a környezetemet, hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok és mit is keresek itt pontosan. A szoba, ahol magamhoz tértem sötét volt, kicsi és rendetlen. Papírok mindenhol, kiürült kávéspoharak a földön, az asztalon, az irathalmazon, aranyos barna pöttyökkel lepve el azokat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mélyet sóhajtottam. Kezdett derengeni, hogy hol is vagyok és nagyon nem örültem neki. Már megint az irodámban aludtam el, ráadásul az a nap odakint nem akármilyen nap. Egy szép, munkamentes vasárnap sárgálló égi tüneménye. Na persze. Egész nap dolgoztam, éjszakába nyúlóan, a papírok pedig szanaszéjjel, ráadásul még le is kávéztam. Ennél pocsékabbul nem is indulhatott volna a napom. Gondoltam én, de pár perccel később már nem így vélekedtem.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Először is azzal kezdtem, hogy feltápászkodtam a földről, kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, megsimogattam a fejem –jó nagy pukli növekedett rajta-, összeszedtem a kiürült kávéspoharakat, majd a szemetesbe dobtam. Még mindig rendetlenség volt, ami borzasztóan zavart, főleg, hogy a tegnapi munkámat dobhatom ki a kukába. Ha az összepettyezett iratokat meglátja a főnököm, biztos kitekeri a nyakam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A derekam majd leszakadt annyira fájt, ha valaki már próbált egy irodai székben aludni, akkor tudja, hogy miről beszélek. Kioldottam a pisztolytáskát a nadrágomról, majd az asztalra tettem. Elővigyázatlanságból ötös és ezzel nem kellene dicsekednem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Úgy döntöttem elmegyek egy jó nagy adag kávéért, ha már úgyis itt ragadtam ebben az istenverte épületben. Kilazult hajamat szoros copfba fogtam útközben, kezemben az apróval halkan dalolgattam. Tudtam, hogy hamarosan elmegy a kedvem az énekelgetéstől, hiszen kénytelen leszek a vasárnapomat is feláldozni a szent ügy oltárán. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Igen tudom, csak és kizárólag én tehetek arról, hogy nem fejeztem be időben a jelentésemet, de könyörgöm, aki kitalálta, hogy egy nyomozó, miután megoldotta az ügyet, még jelentést is írjon róla, az elmehet a… Öhm. Inkább nem folytatom. Kissé morcos vagyok, és ilyenkor nem lehet bírni velem. Még szerencse, hogy rajtam kívül senki nincs itt. Biztos két másodperc alatt kiakasztanám.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Bedobtam az aprót, kikértem az adagom –hosszú kávé, cukor nélkül-, majd csendben vártam. És vártam… A gép még annyit sem böfögött, hogy bocsi, de nekem kampec. Az már biztos. Dühösen oldalba rúgtam, de még a pénzt sem adta vissza. Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Visszacaplattam az én saját kis porfészkembe, majd próbáltam egy kicsit összerámolni a papírokat. Átmásolom és kész. A nagy pakolgatásba teljesen belefeledkeztem, így amikor egy erős kéz megszorította a vállamat, rögtön öklössel viszonoztam. A mögöttem álló férfi megtántorodott, kezeit vérző ajkára szorította, kíváncsi tekintetét rám szegezte.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.45pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.45pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span>-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span><!--[endif]-->Neked is jó reggelt!- köszöntött gúnyosan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem kértem bocsánatot, mégiscsak a szívbajt hozta rám. Nem tehetek róla, hogy vannak önkéntelen reflexeim. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mark Owen, ugyanis ő volt a kora reggeli látogató, vagyis inkább behatoló, magas és izmos férfi volt, azon kívül a kollégám. Vakítóan szürke szemeit le nem vette volna rólam, folyton- folyvást gúnyosan méregetett velük. Na persze, mert nő vagyok. Nemi diszkrimináció. Á, egy cseppet sem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Négy éve dolgozom itt, szerintem már elég ideje ahhoz, hogy teljes jogú rendőrként tiszteljenek, aki legalább negyven bűnügyet megoldott, az életét nem féltve vetette magát a rosszfiúkra. De nem. Én csak egy törékeny hölgyemény vagyok a szemükben, akit óvni kell és úton-útfélen beégetni. Egyedül a főnökömmel nem viselkedtem ilyen konokul és gyerekesen, azért mégiscsak féltem a seggem és a munkám. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen ma fekete pólót vett fel, laza farmernadrággal, lábán acélbetétes bakancsot viselt, hanyag eleganciával, lógó cipőfűzővel. Vállán bőrdzseki lógott, szájából vékony patakban vér csörgedezett. Egy kicsit talán mégis elvetettem a sulykot. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">De akkor is. Vasárnap reggel van, alig aludtam valamit, a szabadnapomon itt dekkolok a saját irodámban, ahelyett, hogy otthon húznám a lóbőrt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megszólalsz még ma?- kérdezte érdeklődve, szája szegletében halvány vigyorral.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Talán.- na jó, néha tényleg baromi nagy tapló tudok lenni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hol tartasz a Smith üggyel?- kérdezte hivatalos hangnemre váltva. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kész vagyok vele… vagyis kész leszek vele, miután átmásoltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Történt valami?- sandított rám, a kezemben lévő papírokat fürkészve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megszomjaztak egy kis kávéra.- dünnyögtem egyre vörösödő fejjel. Már csak ez kellett. Röhögjön rajtam az egész épület.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mark felnevetett, férfiasan dallamos hangja a szégyen forró hullámait uszította rám. Utálom, ha elpirulok, utálom, ha beégek előttük. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Összeszedtem az összes iratot, mappába dugtam őket és beleraktam a táskámba. Haza megyek, alszom egy jót, délután pedig nekilátok a másolásnak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miért jöttél be vasárnap?- néztem rá Owenre kíváncsian, egy fokkal barátságosabb hangnemre váltva. Bírtuk mi egymást, félreértés ne essék, viszont ugratni is szerettük a másikat, amit minden adandó alkalommal ki is használtunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gondoltam rád nézek. Volt egy olyan érzésem, hogy még bent vagy.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na, igen. Ez már nem először fordul elő velem. Mondhatni a munkám az életem és fordítva. Elég pocsékul hangzik és úgy is érzem magam néha. Jó lenne úgy hazamenni, hogy valaki vár rám, forró csókkal és melegséget árasztó öleléssel fogad. Erre nekem mi jut? Egy kolléga, aki folyton rajtam köszörüli a nyelvét, baráti ölelés nuku. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mélyet sóhajtottam, ismét, majd a vállamra kaptam a táskát és indulni készültem. Mark udvariasan előre engedett –na miről is beszéltem?-, de most még ahhoz is fáradt voltam, hogy mérgelődjek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elhagytuk végre a komor, robosztus épületet, Mark pedig lovagiasan felajánlotta, hogy hazavisz. Fáradt voltam, szemeim előtt hullahopp karikák úszkáltak, így hát boldogan elfogadtam az ajánlatát. A régi BMW a sarkon állt, elhagyatottan, szürkén. Kinyitottam az ajtót, majd behuppantam az anyósülésre. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem kellett volna, ilyen elhamarkodottan cselekednem. Az egész kocsit elborította a szemét, a hátam mögül az üres üvegeken, óvszeres zacskókon kívül még levedlett pókbőröket is kihalásztam. Mark egy bájos mosollyal elintézte a dolgot, én viszont bizalmatlanul fészkelődtem az ülésen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nyugtass meg, hogy a pók nem tartózkodik a járműben.- menekülésre készen az ajtó nyitóján tartottam a kezem. Egyetlen rossz válasz és én már ugrok is ki a kocsiból.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Emlékeim szerint nem.- nevetett fel harsányan, válla rázkódott a röhögéstől. Csak szívat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megnyugodva hátradőltem, szemeimet lehunytam, relaxálni próbáltam, miközben ordított a metal a fülembe. Az úgy nem olyan könnyű, nekem mégis sikerült elbóbiskolnom, mert amikor ismét magamhoz tértem, Owen kedves vállrázogatásának köszönhetően, már otthon voltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kisasszony.-tárta ki előttem az ajtót, kezével mutatva az irányt. Mintha nem tudnám, hogy merre kell mennem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Köszönöm Mark.-leheltem felé hálásan, fáradtan pilláimat rebegtetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szavadon foglak.-kacsintott felém kacéran, majd a következő pillanatban már a kocsiban volt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na, igen. Így néz ki az, aki nem az irodájában töltötte az éjszakát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Előkotortam a kulcsomat, majd hosszas próbálkozások után végre sikerült bejutnom a lakásomba. Ruhák hevertek mindenütt, a kanapétól kezdve, a konyhán át. Tényleg mindenhol. Nincsen túl sok időm takarítani, Kelly, a barátnőm néha átjön, majd hosszas szent beszédek közepette végül összerámol. Hát Kelly most üzleti úton van és ez meg is látszik a lakásomon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felcsoszogtam az emeletre, menetközben dobálva le magamról a ruhákat, majd fürdés nélkül az ágyba zuhantam, hogy abban a pillanatban elnyomjon az álom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kés villant a levegőben, egy gyűlölettől eltorzult arc bámult a képembe, majd lövés dörrent és minden megoldódott. A férfi halott volt, a kés ártatlanul hevert mellette, a pisztolyt tartó kéz pedig az enyém volt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Verejtékben úszva tértem magamhoz, percekig gondolkodva azon, mitől is ébredhettem fel. Éles csörgés hasított a csendbe, én pedig próbáltam előhalászni a rumli alól a telefonomat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Halló.- vettem fel fáradtan, rekedtes hangon dörmögve a vonalba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Danielle, itt Thomson. Sürgősen ide kellene jönnie. Történt egy kis kellemetlenség. Egy kibelezett hulla fekszik előttem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na ennyit a szabadnapomról.<span> </span><span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">2.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Pár perc alatt elkészülődtem, még egy könnyed zuhanyt is engedélyeztem magamnak. Gondoltam ennyit azért mégiscsak megérdemlek. A hullák pedig nem szaladnak el, nem arról híresek. Szűk farmert húztam, egy ujjatlan felsővel, pokolian meleg volt odakint, szinte olvadozott a beton, ezért kicsit könnyedebben kellett öltözködnöm. Felhúztam a tornacipőmet, viseletes darab volt, nálam fogyóeszköz. Hol véres lett, hol beleakadtam egy kerítésbe és végigszaggattam az anyagot, hol pedig egyéb testnedvekbe lépkedtem, volt, ami öhm… kissé kocsonyás állagúra sikeredett. Szétlőtték a pasi koponyáját és azt hiszem ezzel mindent elmondtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Vizes tincseimet laza copfba kötöttem, ahhoz képest, hogy alig három órát aludtam, elég jól néztem ki. Persze azért két liter kávét csomagoltam az útra, néhány energiaital kíséretében ott hevertek a táskám mélyén. Kimentem a garázsba, majd a kocsiba ültem. Mindenem megvan, kávé, fegyver és jelvény, pipa. Ebben a sorrendben. Csak egy picit voltam fáradt, körülbelül annyira, hogyha lefeküdnék a hullaházba, meg nem mondanák, hogy élek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Gyújtást adtam, majd elindultam. Thomas alaposan elmagyarázta, hogy hova is kell mennem, de hát félálomban az ember nem nagyon figyel, csak engedelmesen bólogat, és néha benyög egy igent. Annyira azért emlékeztem, hogy az erdő felé kell mennem, jól be a sűrűjébe. Vezetés közben nagyokat kortyolgattam az energia löttyből, szememet végig az úton tartva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fel voltam készülve a borzalmas látványra, ami majd fogad a helyszínen, többször volt részem kibelezett hullákban és egyik sem nyerte el a tetszésem. A vége mindig az volt, hogy pisilésre hivatkozva elvonultam, hogy az egyik elhagyatott bokornál kiürítsem a gyomortartalmam. Még jó, hogy ma nem ettem semmit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A város forgataga lassan elmaradt mögöttem, egyre gyakrabban lehetett fákat és zöldövezeteket látni. Jé, ilyen is létezik? Na, jó persze csak viccelek, láttam én már erdőt, lelkes kiránduló vagyok szabadidőmben, már, amikor van olyanom. Kelly-vel szoktunk császkálni, felfedezni a természet csodáit, miközben vagonszámra készítjük a képeket és sütjük a kaját. Nincs is annál jobb, a szabad tűzön sütött kaja olyan más. Bacis, kormos. Hopp leesett, nem baj még meg lehet enni. Hiszen itt minden bio, még a sár is. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Valamikor be kellene iktatnunk egy hasonló kiruccanást, amint hazajön a barátosném –és kitakarít a lakásomban-, elmegyünk vidéket látni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hamarosan a fákon kívül hatalmas fekete autók is feltűntek, mellettük pedig ott szirénáztak a járőr kocsik. Lehúzódtam, mély levegőt vettem –a hulla közelében ez szigorúan tilos-, majd kiszálltam a kocsiból. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Drága kollégám, Mark Owen az út szélén állt, széles mosollyal az arcán éppen engem stírölt. Világosbarna haja kócosan magasodott a fején, szürkéskék szemei boldogan villogtak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Csak nem nekem örülsz ennyire?- viccelődtem, miközben felé közeledtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Látványod mindig mosoly csal az arcomra, reményt csepegtet reménytelenül szerelmes ifjú lelkembe, felgyorsítja fáradtan dobogó szívem lüktetését.- lehelte felém teljes beleéléssel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi van Shakespeare-t reggeliztél?- ütöttem játékosan vállba a hadnagyot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- És mily rút elutasítás, menten a mélybe vetem magam.- és nem hagyta abba a színészkedést. Ajka szegletében provokáló mosoly villogott, várta mikor csapom agyon egy farönkkel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ha kiszórakozták magukat, akkor elkezdhetnének dolgozni.- hasított egy szigorú hang a dobhártyámba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Cool felügyelő alacsony, köpcös alakja előtűnt a fák rejtekéből, szájából cigi lógott, kezét a hasára szorítva nyöszörgött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valami baj van, uram?- kérdeztem szenvedését látva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mondtam Margareth-nek, hogy ne tegyen bacont a rántottába, de azért belecsempészte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Könnyed gyomorrontás. Ez egy kibelezett hulla társaságában enyhén ironikusnak tetszett. Elindultunk a felügyelő nyomában az erdő felé, miközben Owen folyamatosan bökdösött. Tisztára, mint az oviban.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megmondalak Cool felügyelőnek.- suttogtam hátra, figyelve arra, hogy csak Mark hallja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Visszafojtott röhögés volt rá a válasz, annyira gyerekesek vagyunk. Nem tartott sokáig a felhőtlen vidámság, mert a szag hirtelen mellbe ütött, egy ideig levegő után kapkodva próbáltam stabilizálni a helyzetemet. Kezemet az orrom elé tartva lassan közelítettem meg az áldozatot, előre félve a látványtól. Miért kell nekem ezt mindig végignéznem? Borzalmas. Hát még, ami utána következett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy parányi tisztásra érkeztünk, elszórtan helyszínelők gyűjtötték a mintákat, precízen, minden apró nyomra figyelve. És akkor megláttam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Még a két évvel ezelőtti reggelim is szökni próbált, de nem engedtem, hiszen én kemény zsaru vagyok, nem egy pityergős, elalélós nő. Sértő a gondolat is. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Előttem feküdt néhány méterrel, fél szemét a vakítóan kék égboltra szegezve, a másik szemét pedig a… Jó kérdés, mert nem volt neki olyan. Bőre hártyásan, felhólyagosodva és bomlásnak indulva fehéredett a csontokon, húsa mállásnak indult, belei feltekeredve hevertek mellette, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A rózsaszín virslik, más hasonlat nem jutott eszembe, fonnyadtan bűzölögtek egykori gazdájuk mellett, aki szintén nem volt az a frissem fürdött, szappanillatú egyén.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Meg kell mondjam, fintorogva méregettem az áldozatot, egy kis időre megtorpanva, valahogy nem akarózva tovább menni. Próbáltam kiűzni az elmúlás nem túl kellemes –sőt!- illatát a szaglójáratimból, lábaimba egy kis bátorságot csepegtetni és valami bátrabb, zsarusabb arckifejezést ölteni magamra. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen már hátulról taszigált, szerette volna ő is megvizsgálni az áldozatot, én pedig szívesen előre engedtem. Láttam rajta, hogy megtántorodik a szagtól, de hát ő férfi, mégsem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kiborul. Lehajolt az áldozat mellé, majd a főnökünkre sandított.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mióta halott?- kérdezte komor arckifejezéssel, vérprofin.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A halottkém szerint egy hete.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ki volt a szerencsés, aki rátalált.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Egy kiránduló. Megérezte a szagot, majd utánajárt a dolgoknak. Először azt hitte, hogy egy őz, de nagyot tévedett. Enyhe sokkot kapott, jelenleg ott piheg valamelyik járőr kocsiban.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Majd én kikérdezem.- jelentkeztem lelkesen a feladatra és már mentem is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gyáva.- kiáltott utánam Owen, de én rendületlenül haladtam a kocsisor felé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szemeim előtt lebegett a halott nő képe, testére feszülő, szakadt ruhája, halálba meredő tekintete, fél tekintete. Vajon hol lehet a másik szeme? Ahogy megfogalmazódott bennem a kérdés már rosszul is lettem. Na, nem. Most nem fogok hányni. Ideje lenne már megedzeni a gyomrom. Olyat lehet csinálni? A testemet folyamatosan edzem, de vajon a gyomromat is megtudnám? Nem valószínű. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Holtsápadtan, gyomromra szorított kézzel léptem a kocsihoz, ahol egy Barbie-baba kinézetű hölgyemény éppen pityeregve próbált szabadulni a helyszínről.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Meglepődötten felé léptem, mit mondjak nem erre számítottam. A hozzá hasonló nők inkább plázákba kirándulnak, nem erdőbe. De persze nem szóltam egy rossz szót sem. Az arcomon úgy is látszik. He-he.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hidrogén szőke haját befonva hordta, aranybarna szeme kétségbeesetten méregette egyre közeledő alakomat, rózsaszín- Édes Istenem- bolyhos tréningruháját vér mocskolta. Vér?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó napot Miss…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hernandez. Gretha Hernandez.- szipogta, miközben kristálytiszta krokodilkönnyei a dekoltázsába potyogtak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Üdvözlöm Miss. Hernandez. Maat hadnagy vagyok a gyilkossági csoporttól. Néhány kérdést szeretnék feltenni Önnek.- mézesmázos hangom még az én szívemet is megmelengette, kellően udvarias voltam, kellően hivatalos. Csillagos ötös.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- De én már mindent elmondtam a kedves rendőr uraknak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- De nem nekem.- na jó ez már nem volt túl kedves. Miss. Hernandez meg is lepődött a hirtelen bekövetkező hangnemváltáson, rémülten pislogott hatalmas boci szemeivel, értetlenül toporogva a kocsi előtt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hogyan talált rá az áldozatra?- kérdeztem jegyzetfüzetemet elővéve. Igenis még nem avult el.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mint már mondtam…- kezdte, de a szúrós tekintet, amit felé vetettem megtorpanásra késztette.- Hát kirándulni jöttem, éppen a virágokat szagolgattam, amikor megcsapott ez az elviselhetetlen bűz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kis híja volt, hogy nem röhögtem fel. Virágokat szagolgatott? Emberek, csinál még valaki ilyet? De azért komoly maradtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Remélem nem ért a hullá… az áldozathoz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Eszem ágában sem volt hozzáérni ahhoz az undormányhoz.- sipította teljesen kikelve magából.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Akkor már csak egy kérdésem lenne.- mosolyodtam el, ajkam szegletében gonosz kis mosoly játszadozott. –Hogyan lett véres?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kis szőke teljesen elképedt, tátott szájjal bámult rám, szemébe rémület költözött. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Most megfogtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">3.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Diadalittas arckifejezéssel álltam az egyre növekvő gödör mellett, miközben föld repült körülöttem szanaszéjjel. Miss. Barbie baba összetörten, bilincsbe verve ücsörgött az egyik rendőr kocsiban, arca dühös volt és csalódott. Azt hitte túljárhat az eszemen, de nagyot tévedett. Nem véletlenül alkalmazott engem Cool felügyelő a munkára, remek megfigyelő vagyok, de a helyszínelés nem az én asztalom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen csípőre tett kézzel várakozott mellettem, arcán a szokásos levakarhatatlan vigyorával, tekintete az újabb áldozatot méregette. Két golyó a mellkasba, teljesen szétroncsolva az egész törzset. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mint kiderült, Miss. Henderson éppen a barátja holttestét ásta el, amikor megérezte a másik hulla szagát, majd amatőr módon tárcsázta a rendőrséget. Senki nem foglalkozott vele, hogy a kisasszony babarózsaszín melegítőjét vér pettyezi, majd jöttem én és szóvá tettem a dolgot. Miss. Műmosoly úgy tört össze, mint korhadt pad a túlsúlyos gyerek alatt. Hirtelen felindulásból elkövetett emberölés.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A pasi éppen az egyik szeretőjével hetyegett, amikor Miss. Henderson rájuk nyitott, majd dühében a pasiba eresztett egy kis ólmot. Miután ráeszmélt, hogy mit is tett, beijedt, majd idehajtott, hogy eltűntesse a holttestet. Pechjére már itt bűzölgött egy, amire viszont nem számított. Egy gyilkossal kevesebb, viszont még mindig nem voltunk beljebb a belezős gyilkossággal. Közben megérkeztek a hullaszállítók, hogy elvigyék a két testet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>Cool felügyelő már a harmadik szál cigarettáját szívta, nem úgy nézett ki, mint a nyugalom szobra. A hadnagy viszont nem stresszelte túl magát, körülöttem sündörgött, mint a búgócsiga. Megfenyegettem, hogy leütöm, ha tovább csinálja, de hát süket fülekre találtam. Visszaszálltam a kocsiba, rögtön elővettem egy energiaitalt, majd nagyot kortyoltam belőle. Végre valami finom illat vette át az irányítást a szaglójárataimban, a torkom teljesen kiszáradt, megváltás volt a kis dobozka ital. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A felügyelő eldobta parázsló csikkét, majd a kocsi mellé lépett, a lehúzott ablakon keresztül behajolt hozzám, egész testéből áradt a dohányszag, szinte megváltás volt a rothadt hullaszag után. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Örülnék, ha délután benéznél Andreashoz.- Andreas a kórboncnokunk volt, magas, vörös hajú, kék szemű, norvég viking, akinek olyan morbid humora volt, néha erőteljesen elgondolkodtam rajta, hogy megszabadítom tőle a világot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem lehetne holnap?- nyafogtam hulla fáradtan.- Ma elvileg szabadnapom van.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hát az elvileg nem áll túl erős lábakon, tehát a válaszom nem. Ma bemész hozzá, ő pedig tájékoztat mire is jutott a nővel kapcsolatban.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Dühösen forgattam a szemeimet, de azért engedelmesen bólintottam. Volt más választásom? Egyszer ellenkeztem a drága főnökkel, de később meg is bántam. A felfüggesztés csak a kezdete volt a bosszúhadjáratnak, ezek után több száz oldalnyi jelentéseket kellett körmölnöm, egyetlen gyilkosság közelébe sem mehettem, valamint egy akkora öklöst kaptam az arcomba, hogy percekig csak csillagokat láttam. Hamar megtanultam alkalmazkodni hozzá. Nem véletlenül volt ő a főnök, nem pedig én.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Tehát bólintottam, az arcomról viszont nem tudtam levakarni a savanyú kifejezést. Owen bevágódott mellém, majd lazán a felügyelő felé intett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Délután találkozunk.- majd bekötötte magát, én pedig pislogni is elfelejtettem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te meg mit akarsz?- förmedtem rá barátságtalanul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Veled megyek.- és ismét az az idegtépő vigyor.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Indítottam, majd csikorgó kerekekkel, hatalmas porfelhőt kavarva hagytam el a terepet, még hallottam, ahogy a felügyelő krákogva utánam kiált.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Rád is vonatkoznak a törvények.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na persze. De azt egyetlen törvény sem szabályozza, hogy a vasárnap az szent és sérthetetlen. Ha tehetném, betiltanám a hétvégi bűnüldözést.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">4.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A konyhában sündörögtem, éppen egy nagy adag kávét főztem le, hogy a hadnagy igényeit kielégítsem, aki elégedetten heverészett a kanapén. A ruhákat egyetlen kupacba dobáltam, hogy elférjek. Tudom, össze kellene takarítanom, de hát könyörgöm, aludni nincsen időm, nemhogy rámolni, ráadásul azt még utálom is. Délután három óra volt, az ebédünk pedig éppen útban. Szerettem volna néhány órát aludni, de a hadnagy lerázhatatlannak bizonyult.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kanapén feküdt, lábait az asztalra dobva, miközben unottan kapcsolgatta a tévét. Mintha otthon lenne. Kicsit elkényelmesedett a kollegiális kapcsolatunkban, persze már én is ilyen közvetlenül viselkedtem nála. Négy éve társak vagyunk, ennyi idő már egy párkapcsolatban is sok. Három évvel idősebb nálam és tíz évvel fiatalabb agyi szinten. Persze ez csak a látszat, ha a munkáról van szó még én is meglepődök néha milyen éles elméjű és ravasz. Csak velem viselkedik óvodásként, mert néha én is hasonlóan reagálok. Zsák a foltját, mondhatnánk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kelly mindig azzal piszkál, hogy le kellene csapnom a hadnagyra, hiszen nagyon jól kijövünk egymással, azon kívül feltűnően jóképű, hozzáteszem, talán túlságosan is. Én viszont mindig letorkolom, hogy hülyeségeket beszél, engem nem érdekel Mark, csak, mint barát. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">He-he. Na persze. Igazából attól félek, hogy nem működne, a kapcsolatunk pedig megromlana ezek után, a baráti és a kolléga státuszunk is megszűnne létezni. Arról már nem is beszélve, hogy Owen borzalmasan nagy nőcsábász. Naponta cseréli a „barátnőit”, egy laza numera után már kuka is az illető. Én pedig nem akarok egy újabb skalp lenni a szemében, így hát megmaradok az a kemény és megközelíthetetlen barát, akivel mindent, még a nőügyeit is megbeszélheti. Néha nagyon nehéz visszafognom magam, hogy rá ne másszak. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Négy éve dolgozom a rendőrségnek és négy éve nincsen egy normális párkapcsolatom. A férfiak mind elkerülnek, ahogy megtudják mivel is foglalkozom. Á, gyilkosságok, hullák? És már csak a porfelhő kavarog körülöttem. Nehéz a rendőrnők élete. Túl férfiasak vagyunk a pasik számára, akik úgy érzik, hogy nem tölthetik be a szerepüket mellettünk. Pedig olyan jó lenne néha nőnek lenni és elveszni a védelmező karok ölelésében, majd affektálva suttogni néhány disznó dolgot a fülükbe, amin, a végén jót röhögnénk.<span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ráadásul egyáltalán nem vagyok férfias, a mellem nagyra nőtt, a csípőm kellően nőies, a derekam karcsú, az arcom pedig sokak szerint kellemes. A szám viszont túl nagy, persze képletesen, az arcomról mindent le lehet olvasni, amit gondolok és ezzel mindig gondom volt. Egyszerűen nem tudom megjátszani magam. Van, akinek ez tetszik, de a többséget elriasztja. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A két vödör kávéval egyensúlyozva leültem Mark mellé, majd én is a tévébe mélyedtem. Borzalmasan fáradt voltam, az idő pedig megállíthatatlanul pörgött, lassan tiszteletünket kell tennünk Andreasnál. Hogy én mennyire várom…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A csésze üresen koppant az üvegasztalon, én pedig ájultan zuhantam az álom karjaiba. Nekem már csak ez jutott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy férfi állt előttem, elvakult tekintetét az enyémbe mélyesztve, kezeit a kés markolatán tartva, támadásra készen. Nem tudtam, mit tegyek, alig egy méter választott el minket, a fegyverem két méterre hevert tőlem, egy kemény küzdelemben veszítettem el. Agyam lázasan forgott, szemeimet le nem vettem volna a férfiról, tartottam tőle, hogy akkor vége lenne mindennek. Hirtelen fém hasított felém, felsértve a bőrt a mellkasomon, én pedig azzal a lendülettel a földre vetettem magam, kezeim a hűvös markolatra fonódtak, nem haboztam, meghúztam a ravaszt. Egyszer, kétszer, háromszor…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Arra ébredtem, hogy valaki hevesen rázza a vállam, szemeimet nagy nehezen kinyitottam, Owen rémült ábrázata bontakozott ki a homályból. Verejtékben úszó arcomat két tenyere közé fogta, szürkéskék szemei megbabonázva mélyedtek az enyémbe. Ijedten felültem, arcomon bamba vigyorral próbáltam elfeledtetni az imént történteket. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem tudom megjátszani magam, már mondtam. A hadnagy nem is vette be, még mindig rémülten méregetett, de már elengedett a karjaiból. Ó, de milyen jó is volt ott… </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hónapok óta kísértett ez az álom, minden este zihálva, verejtékben úszva ébredtem, az agyam nem tudott elszakadni a traumától. Megöltem egy embert, mielőtt ő ölt volna meg engem. A vágás még mindig ott virított a bőrömön heg formájában, az emlék pedig az álmaimban kísértett. Senki nem volt mellettem akkor. Owen a kórházban lábadozott lőtt sérüléséből, én pedig a saját fejem után mentem, azt gondoltam, hogy egyedül is képes vagyok elbánni a fickóval. Hát, majdnem csúfos véget ért a pályafutásom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Lassan a szívverésem is lassulni kezdett, a légzésem normalizálódott, kezdtem lenyugodni. Halvány mosollyal Owen felé fordultam, kezemet megnyugtatóan a hadnagy combjára helyeztem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nincsen semmi baj, csak rosszat álmodtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kilkenny-ről beszéltél.-suttogta, én pedig szégyenlősen lehunytam a szemem. A francba. Arról nem volt szó, hogy álmomban beszélek. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megesik.- próbáltam könnyedre venni a figurát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Komoly tekintet volt a válasz, még sohasem láttam ilyennek a hadnagyot és ez megijesztett. Pokolian jóképű volt, férfias, minden porcikájából áradt a nyers szexuális energia. Önkéntelenül megnyaltam a szám szélét, az ajkai hívogatóan piroslottak a szabályos arcon. Elszakítottam magam a látványtól, nehéz volt, de sikerült.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jaj, Mark. Nem történt semmi. Csak egy rossz álom volt és kész.- próbáltam hihető lenni, de a hadnagy arckifejezéséből ítélve nem nagyon vette be a dumám.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Végszóra éles csörgés töltötte be a csendet, én pedig ijedten a csipogóm után kaptam. Andreas. Még sohasem örültem ennyire a fickónak. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, máris nem tűnt annyira borzalmasnak a vasárnapi meló. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mennünk kell.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felálltam, kezemmel intve, hogy jöjjön már. Nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, dorgáló, a lelkemben vájkáló tekintetét azonban le nem vette volna rólam. Kérem vissza az ovis társam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Bevágódtam a kocsiba, a hadnagy követett, majd elindultunk a hullaház felé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egész úton egy szót nem szólt hozzám, magába merülve erősen törte a fejét valamin. Mit nem adtam volna érte, ha tudom, hogy min.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">5.<o:p></o:p></span></b></div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hullaház előtt parkoltam, lusta voltam gyalogolni, ráadásul nem is akartam hosszan sétálgatni Owennel. Kínos, ha valaki belelát a legmélyebb érzéseidbe és gondolataidba. Attól valahogy sebezhetővé válik az ember, én pedig utálok sebezhető lenni, nem szeretek támadási felületet szolgáltatni senkinek. Így is nehéz volt beilleszkedni ebbe a férfiorientált munkakörbe, mit szólnának ahhoz, hogy a látszólag kemény Danielle még hónapok múlva is az első gyilkosságán rágódik. El lennék ásva mindenki szemében.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Bevágódtam az ajtón, talán túl agresszívra sikerült a mozdulat, mert a portás elkerekedett szemekkel bámult rám. Felmutattam a jelvényem, szinte az orrába nyomtam, majd szó nélkül mentem tovább. Nem akadályozott meg, még csak utánam sem szólt, ismert már annyira, hogy ne kérdezősködjön. Owen szorosan mögöttem bandukolt, próbálta a lépést tartani velem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ujjaim hegyével könnyedén belöktem az ajtót, majd Andreashoz léptem, aki széles mosollyal, enyhén beteges arckifejezéssel fogadott, érdeklődve figyelve a belépő Owen izmos alakját. Szeplői villogtak az ablaktalan helység mesterséges fényében, vörös haja kócosan hevert a fején. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó napot Danielle!- köszöntött kipihenten, a mosoly az arcáról véletlenül sem akart eltűnni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Talán inkább Jó reggelt vagy Jó éjszakát, még nem döntöttem el- morogtam, türelmetlenül a halott mellé lépve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ismét megcsapott a szag, a fenolftalein émelyítő illatával keveredve, majdnem a padlóra küldött. Hozzá kellett volna már szoknom, rendszeres látogatója voltam a hullaháznak, szinte már törzsvendég. Biztos, lefoglalt helyem van az egyik „fiók”-ban. Andreas kedves karácsonyi ajándéka volt, ami mellé egy kedves üzenetet mellékelt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">„A testedet én magam fogom kezelésbe venni. Ne aggódj, nálam jó kezekben leszel. Boldog Karácsonyt!”</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">És ezek után mondja azt valaki, hogy legyek kedves vele. Egy zavart köszönömöt rebegtem el neki, pedig legszívesebben pofon vágtam volna a morbid ajándékért.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Visszatértem emlékeim sűrű hálójából a valóságba, szemeimet a nő halálba meredő tekintetére fordítva. Nem tudom miért, de borzasztóan zavart, hogy csak a fele van meg neki. Bőre ijesztően sápadt volt, vértelen, halott. A vér eltűnt testéről, az arca le volt mosva, így előbukkantak szabályos, szép vonásai. Elszorult a szívem a látványtól, a lány fiatal volt, húszas évei elején bandukolt, barna hosszú haja dúsan omlott a teste köré. Gyönyörű volt a maga nemében, még a halál sem volt képes rontani a természetes szépségen. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ujjaim dühösen a boncasztal szélére fonódtak, erősen szorítottam, amíg ki nem ment belőle minden élet, a fájdalom pedig élesen fel nem üvöltött bennem. Ilyenkor gyűlöltem igazán a munkámat, nem értettem ki képes egy ilyen szép fiatal lány megölni, majd a beleit a földre rámolni. Féltékenység, irigység, düh, szórakozás, egy elborult elme kétségbeesett vagy váratlan cselekedete. Ok rengeteg létezett, de amíg nem tudjuk, hogy mi történt, ki ez a lány, addig semmit nem tehetünk az ügy érdekében. Nincs rosszabb a tehetetlenségnél, azért lettem rendőr, hogy ezt a tehetetlenséget elhessegessem, hogy cselekedhessek, hogy áldozzak az Igazság oltárán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fájdalmasan lehunytam a szemeimet, a sós csepp abban a pillanatban menekülni kezdett az egyre szűkülő nyíláson át. Túl sokat gondolkodtam, már megint túl sokat rágódtam a dolgokon. Nem hiszem el, hogy nekem miért nem sikerül soha érzelemmentes, kemény zsarunak látszani? Leszegtem a fejem, Owen mögöttem ácsorgott, szerencsére nem vett észre semmit néma összeomlásomból, ő csak annyit látott, hogy nagyon belemerülök a hulla vizsgálásába. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Anyámat meggyilkolták. Kettő golyót pumpáltak a mellkasába, majd hagyták az utca kellős közepén elvérezni. Ötven dollár volt nála. Rablógyilkosság. Ötven dollárért elvették az anyukámat. Ötven dollárért képesek voltak hidegvérrel ólmot pumpálni a még dobogó szívébe. Hagyták, hogy a vér ütemesen lüktetve elhagyja a testét, hogy két gyermeket hagyjon magára ifjúkoruk hajnalán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Apám agyvérzést kapott ezek után, így csak mankóval képes járni. Majdnem az egész bal fele lebénult, de hosszú, kitartó munkával sikerült lábra állnia és normális, teljes életet élnie. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elég. Dühös voltam, a könnyek szinte elpárologtak forró bőrömről, az elszántság magasabb foka költözött a tekintetembe, Andreas felé fordulva kiűztem magamból minden emléket, minden érzelmet. Sikerült, egyetlen arcizmom sem rezdült. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudunk valamit az áldozatról?- kérdeztem a vörös hajú férfit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A neve Laura Reynolds. Huszonkét éves orvostanhallgató. Hat napja tűnt el a kollégiumból, a szobatársa huszonnégy óra múlva jelentette az eltűnését, de semmi használhatót nem tudott mondani. A lánynak állítólag volt egy barátja, akit viszont senki nem látott, mert az egyetemen kívül találkoztak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi Laura Reynolds szobatársának a neve?- jegyzetfüzet elő.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nikki Davids. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A toll halkan sercegett a papíron, megvolt a holnapi programom. Meglátogatni a kedves szobatársat és mélyebb beszélgetést folytatni vele. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A halál oka?– tettem fel egy újabb kérdést a kórboncnoknak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Három szúrás, az egyik a bal tüdőbe fúródott, megsértve a szívburkot, a második a májat, a harmadik pedig a vesét döfte át. Hármas kombó, már ez végzett vele. Csak később belezték ki, de akkor is mérnöki pontossággal pucolva ki a hasüreget. Ha engem kérdeztek a gyilkos ért az anatómiához.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elkomorodtam, soha nem bírtam elviselni, ha egy ember a gyógyításra, az életek megmentésére teszi fel az életét és az esküjét, majd ezeket mind megszegve hidegvérrel meggyilkol egy „kollégát”.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Köszönömöt dörmögve kirobbantam a hullaházból, a hányinger dühösen ostromolta a torkomat, de nem engedtem neki. Elegem volt már belőle, hiszen a gyomortartalmam folytonos ürítésétől leszek mindig gyenge nő, nem pedig erős és érzelemmentes férfi. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A görcsös szorítás engedett, megnyertem a csatát és úgy tűnt, hogy jó úton haladok afelé, hogy igazi zsaru váljon belőlem. Már csak az álmaimat, az első gyilkosságom kísértő emlékét kellene kiűznöm magamból. De az nem olyan könnyű, hiszen az is én vagyok. A múlt pedig nem arról híres, hogy könnyedén elengedi a delikvenst, inkább tovább marcangolja, a legváratlanabb pillanatokban tör elő, hogy a jókedvet és a felhőtlen boldogságot egy kézlegyintéssel elhessegesse.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Komor párosunk némán hagyta el a hullaházat, a holtak láthatatlan kezeikkel kapkodtak utánunk, az Igazságot követelve. Ez volt az, ami engem is éltetett és mozgatott, amiért érdemes volt harcolnom. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mély levegőt vettem, majd a kocsiba vágódtam, abban a pillanatban, ahogy Mark is csatlakozott hozzám, megcsörrent a telefonom. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen?- sóhajtottam bele törődötten.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó napot Maat hadnagy!- csendült egy túl ismerős hang a vonal végén- Lenne egy feladata mára- kezdte, nekem pedig már a hideg futkosott a hátamon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi lenne az?- szívem elszorult, torkomban verdesett zaklatottan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Találtunk egy újabb holttestet. A Belezős ismét lecsapott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 16.0pt;">6.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>A kocsi kerekei alatt csikorogtak a kavicsok, dühösen az alvázhoz csapódtak, amikor megálltunk egy elhagyatott raktárépület előtt. Owen magához képest ijesztően komoly volt és ebből már kezdett egy kicsit elegem lenni. Miért nem lehet olyan, amilyen pár órája volt? Tudtam én, hogy veszélyes pasi mellett aludni, mindenképpen beégeted magad. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megigazítottam a széldzsekimet, a nadrágom gyűrötten feszült a lábamra. Borzalmasan hosszú volt már ez a nap, alig vártam, hogy hazaérjek. Édes vasárnap, már úgy vártalak és te gonoszan arcon csaptál. Holnap kezdődik a meló újra, én pedig a hét egyetlen napján nem pihentem, az agyam fáradtan kattogott, nem volt éppen csúcsformában, ráadásul az elkészületlen jelentés kísérteties képe a lelkiismeretemmel játszadozott. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elővettem a táskámból a reggeli kávét, hogy jó mélyet húzzak az immár jéghideg nedűből. Borzalmas íze volt így, nem sok kellett, hogy a helyszínre köpködjem minden egyes cseppjét. De jobb, mint a semmi, ezért engedelmesen nyeltem a barna löttyöt. Owen illedelmesen megvárta, hogy befejezzem a reggelimet, az ebédemet és nagyon úgy tűnt, hogy a vacsorámat is. Nem ettem ma még semmit, idő előtt kellett indulnunk Andreashoz a hullaházba, így a finom, illatozó gyorskajánk a futárnál maradt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Cool felügyelő a pocakját vakarva várakozott az épület legalább három méter magas bejárata előtt, kezében cigarettát tartva, szemei alatt sötét karikákkal. Bele sem mertem gondolni, hogy én hogyan festhetek a lemenő nap fényében megmártózva. Biztos nem nyújtottam szép látványt, de a mai nap folyamán tükör közelébe sem mertem menni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Lassú léptekkel közelítettem meg a felügyelőt, aki végre hajlandó volt felismerni közeledő alakunkat. Kezével fáradtan felénk intett, tekintetéből csak úgy sütött a lemondás és a fáradtság különös elegye. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó estét srácok!- köszöntött minket tőle szokatlan módon. Már ez gyanús volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó estét felügyelő!- viszonoztam kedvességét, tekintetemmel a raktárépületet fürkészve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gyertek, essünk túl rajta minél hamarabb- kezével intett, hogy kövessük, majd köpcös alakját elnyelte az óriás bejárat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Őszintén megvallva már tele volt a hócipellőm a mai napra. Elegem volt a gyilkosságokból, a hullákból és abból, hogy jelen pillanatban egy bazi nagy kérdőjel villódzik a fejemben, nem értek semmit, nem ismerem a gyilkos gondolatait. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mély levegőt vettem, tudjátok a hulla közelében nem szabad, majd beléptem az ormótlan épületbe. Éreztem, hogy Owen szótlanul követ, idegborzolóan forró leheletét a nyakamon éreztem. Most miért kell ezt csinálni? Persze nem tudhatja milyen érzéseket vált ki belőlem a közelsége, de akkor is. Beleborzongtam a tudatba, hogy alig pár centi választ el minket egymástól, kívánatos ajkai között a levegő édesen szivárog ki, hogy a bőrömet cirógassa. Már megint elkalandoztam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Körmeim a bőrömbe mélyedtek, a fájdalom és a lassanként az orromba szivárgó büdös, a rothadó test szaga visszarángatott a valóságba. Ha fáradt vagyok az agyam valami kellemesebb szórakozásra vágyik, és ezt még tetézi az a tény, hogy Owen mindig a közelemben van, a bőröm, láthatatlan kezeivel a testét, az érintését kívánja. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Baktattam előre, próbálva elszakadni a kedves kollégától, de neki meg sem kottyant a tempóváltozás. Nehéz lesz így koncentrálni. Teljesen megfeledkeztem magamról, mély levegővétellel nyugtáztam kudarcomat, amit abban a pillanatban meg is bántam. A szag agresszívan utat tört magának a légcsövemen keresztül a tüdőmig, ahol összefacsarodott, a sejtjeim segítségért kiáltottak. Ki innen! Köhögtem, krákogtam, fuldokoltam a friss levegőért, de hát idebent ezt nem nagyon kaphattam meg. A gyomortartalmam megunta a néma várakozást, megostromolta a torkomat, szabadulni akart belőlem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Szám elé szorítottam a kezemet, villámgyorsan a bejárat felé sprintelve. Még nem is láttam a hullát, már a szag kiütéssel győzött felettem. Térdre vetettem magam a sáros talajon, remegő kezeimmel tartva el gyenge testemet a földtől. Megkönnyebbülten kiadtam magamból a tegnapi pizzámat, majd homlokomat a hűvös talajba fúrva pihegtem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy meleg kéz ragadta meg a vállamat, amihez hamarosan csatlakozott Owen jóvágású arca is. Zsebkendőt nyújtott felém, se egy gúnyos megjegyzés, se egy halvány mosoly. Megtöröltem a számat, majd egy rágógumival próbáltam elfeledtetni a kellemetlen savas ízt. Erőt vettem magamon és visszamentem a tett színhelyére, amit jóformán még nem is láttam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">És akkor megláttam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy fiatal férfi volt az áldozat, teste az egyik oszlopra kiszögelve. Két csuklóján apró lyukat ütött az éles fém, vére alvadtan mocskolta halványbarna bőrét. Arcán az iszonyat és a meglepődöttség vegyes érzése keveredett. Inge feltépve, vérmocskoltan tapadt a testéhez. A hasánál üres lyuk tátongott, a belei mellette bűzölögtek, egyetlen vörös kupacban, csontjai felkiáltójelként villództak a reflektor fényében. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A belezős ismét lecsapott, ránézésre a férfi alig egy napja lehetett halott. Talán, amíg mi a lány holttestével bíbelődtünk, ő az életéért küzdött, sikertelenül. Közelebb léptem hozzá, kezemre gumikesztyűt húztam, majd megérintettem a holt testet. Minden belső szervétől megszabadította a gyilkos, a borda csontjait szétfűrészelte, a mellkas rózsaszínűen, érintetlenül hevert a helyén. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem bírtam tovább nézni a brutálisan meggyilkolt férfit, el akartam menni innen minél hamarabb. Szúrós fáradt tekintetem a felügyelőjébe mélyesztettem, hangom erőtlen volt és csalódott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Tudjuk ki az áldozat?- kérdeztem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Eric Larsson. Huszonhárom éves orvostanhallgató. Reggel tűnt el a szobájából, a tulajdonos talált rá alig két órája. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Bólintottam, majd elindultam kifele. Holnap tiszteletemet teszem az egyetemen, valami nagyon bűzlik ott és én kiderítem, hogy mi is az. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 16.0pt;">7.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">De előbb aludtam egyet. Hazaérve szinte belezuhantam az ágyba, hogy az álomvilág sec-perc alatt magába szippantson. A teljes sötétség magába fogadott, az álmok kerültek, hozzáteszem hála az égnek. Regenerálódni tudtam, nem kellett az első gyilkosságomon rágódnom, minden idegszálam fellélegzett, pihenni tért. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az óra csörgésére ébredtem, de hiába ütögettem nem hallgatott el. Idegbeteg módjára a földre söpörtem, hátha darabjaira esik és elhallgat, de nem. Folytatta tovább az idegesítő vijjogást. Kinyitottam a szemeimet, majd laposakat pislogva a kis szemétre néztem. Ártatlanul hevert a földön, meg sem nyikkant. De akkor mi a fene csilingel?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A telefonom eszeveszett módjára rezgett az asztalon, én pedig sűrű káromkodások közepette kikeltem a puha ágy meleg öleléséből és a kezembe kaparintottam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen?- morogtam bele rekedtes hangon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó reggelt drága Danielle- szólalt meg Owen pimasz hangja a vonal másik oldalán.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi van?- csak ennyi tellett tőlem, ugyanis hajnali öt óra volt, messze nem az ébredés ideje.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Van egy aranyos feladatunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Mi?- tettem fel a kérdést, mert tudtam, hogy csak erre vár.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Be kell épülnünk az egyetemistákhoz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na, nem. Kevés kellett, hogy a hadnagyra csapjam a telefont és ezt ő is sejthette, már ismert annyira, hogy tudja, mit reagálok egy ilyen kijelentésre, mert gyorsan hozzátette.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">-<span> </span>Ez parancs, egyenesen Cool felügyelő utasítását közlöm veled.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Úgy nézek ki, mint egy egyetemista?- sóhajtottam a telefonba, beletörődve a sorsomba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Csinos pompon lány lennél- vihogott a vonalba. Végre az én drága Owenem volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te meg egy bunkó focista- vágtam vissza.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Valami hasonlóra gondoltam én is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt most komolyan gondoljátok?- váltottam komolyabb hangnemre.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Persze Dan, véresen komolyan gondoljuk. Így kideríthetjük mi is folyik az egyetem területén, megakadályozhatjuk a további gyilkosságokat és elkaphatjuk a gyilkost.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ahogy te azt elképzelted- leheltem fáradtan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Öltözzél, pakold össze a cuccod, beköltözünk. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ne nevetessél már. Hajnali öt van, alig aludtam az elmúlt pár napban és te komolyan azt hiszed, hogy elmegyek bohóckodni az egyetemre? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Pedig jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, ugyanis a mai naptól fogva bizonytalan ideig kriminológiát fogunk hallgatni. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Micsoda fantáziadús inkognitó- sóhajtottam beletörődve a sorsomba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Cool felügyelő ötlete volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Miért nem lepődök meg?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Fáradtan leraktam a telefont, meg sem várva drága kollégám reagálását, majd készülődni kezdtem. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Beálltam a zuhany alá, magamra eresztettem a hideg vizet, egész testem libabőrözve ellenkezett a merénylet ellen, de nem hagytam magam. Fel kell ébrednem és a drasztikus módszer mindig beválik. Körülbelül öt percig bírtam, azután összekoccanó fogakkal elhagytam a tett színhelyét. Meleg törülközőt csavartam a testem köré, majd a tükör elé álltam. Nem is olyan szörnyű. Legalább pár órát képes voltam aludni és az már nagy szó.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hajamat kiengedve hagytam, szűk farmert húztam egy kockás inggel. Nem tudom, hogy öltözködnek az egyetemisták, de biztosan nem úgy, ahogyan én szoktam egy átlagos napon. Hozzáteszem, nem engedhetem meg magamnak azt a fajta luxust, hogy nőies ruhákban flangáljak a gyilkossági helyszíneken. Ez egy férfias munka, már mondtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ruhákat dobáltam az egyik bőröndömbe, piperecuccok, papucs, cipő, fogkefe, néhány tőr és egy 9 mm-es pisztoly a kupac alá. A szolgálati fegyverem is elcsomagoltam, habár nagyon reménykedtem benne, hogy nem kell majd használnom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Halk neszt hallottam az alsó szintről, az adrenalin szintem rögtön az egekbe szökött. Pisztoly elő, majd halkan elindultam a lépcsőn. Nem kell több meglepetés a mai napra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Félúton jártam, amikor Owen napszemüveges arca bukkant fel a lépcsőn. Amikor meglátott, kezemben a pisztollyal, arcán széles mosoly terült el, provokálóan méregetett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nyugalom Drágám. Nem harapok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hallottál már a kopogásról?- kérdeztem dühösen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem tudtam, hogy hozzád kopogni kell. Lassan már itt lakok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Álmaidban- sziszegtem elvörösödő fejjel- Mire vársz, kezdjél el pakolni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen megtorpant egy pillanatra, tekintete alaposan végigmért, mintha kicsit meglepődött volna.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nagyon csinos vagy.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Na, már csak ez kellett. Az arcom lángolt, apró hőhullámok söpörtek végig a testemen, zavaromban elindultam a kocsi felé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">8.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az egyetem robosztus épülettömbjei fenyegetően magasodtak fölém, szinte éreztem a mellkasomra telepedő szorító érzést. Csak nem izgultam? Meglehet. Owen halvány mosollyal az arcán a parkolóba vezette a kocsit, majd mikor megálltunk, felém fordította jóvágású arcát. Kevés kellett, hogy beleolvadjak az ülésbe, a szürke szempár szinte a helyemre szegezett, mint szerencsétlen férfit a raktárépületben. Ez most kellett. Csak, hogy ne felejtsem el, miért is vagyunk itt igazából. Nem szórakozni jöttünk, hanem megoldani egy sorozatgyilkosságot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Felkészültél drága Danielle?- kérdezte provokálóan az arcomat fürkészve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem- makacskodtam- Én még mindig nem tudom felfogni, mi értelme van itt bohóckodni, ahelyett, hogy kihallgatnánk a lehetséges gyanúsítottakat? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Azért Babám, mert Cool felügyelő szerint a gyilkosságokat nem egy ember követte el, hanem legalább kettő vagy még annál is több. Ha egynél több gyilkosunk van, akkor erős a gyanúm, hogy összefognak és akárhogy is próbálkozol, nem szedsz ki belőlük semmit.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Dühösen fújtattam, semmi kedvem nem volt ehhez a majomparádéhoz. Idegesítő, nyávogó egyetemista lányok, akiknek még nagyobb gondjuk nincs az életben, mint, hogy milyen ruhát vegyenek fel az esti bulin. És én egy ilyenhez készültem beköltözni. Minél hamarabb megoldjuk az ügyet, annál hamarabb szabadulhatunk erről az istenverte helyről. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Melyik épületben leszel?- kérdeztem Owen felé fordulva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ejnye-bejnye Dan. Csak nem áll szándékodban meglátogatni esténként?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ismét a kislábujjamig vörösödtem. Hogy lehet valaki ennyire öntelt és beképzelt?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem, csak tudni szeretném, hogy melyik szobába küldjem a gyilkost, ha netalán megtalálnám. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A 251-esben leszek. B épület. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Figyelme rögtön siklott is tovább, amikor egy fiatal, talán húsz éves lány riszálta el mellettünk a seggét. Hosszú szőke haja laza copfba fogva, szoknyája éppen hogy eltakarta kerek fenekét, hosszú fehér combjait viszont megvillantotta. Vágyakozó pillantást küldött a hadnagy felé, majd sétált tovább.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Owen nyálcsorgatva figyelte a fiatal husi egyedülálló műsorát, ajkait rózsaszín nyelvével megnedvesítette. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Be kellett látnom én már öreg vagyok ahhoz, hogy bárkiből hasonló reakciót váltsak ki. Habár még csak huszonnégy év áll mögöttem, de az elmúlt négy év keményen megedzett, mint testileg, mint lelkileg. Úgy tűnt kihalt belőlem a nyafogás, a fenékriszálás és a kacér pillantásomat is elhagytam valahol. Az anyukám sírjánál nyolc évvel ezelőtt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kihúztam magam, majd a bőröndjeimet a kezembe fogtam. Indulásra készen álltam, nem voltam kíváncsi az Owen akcióban részre. Még ki sem mondtam magamban a mondatot, amikor a hadnagy elindult a lány felé, a legcsábítóbb mosolyával, amit valaha is láttam. Mélyet sóhajtottam, nagyon úgy tűnt, hogy le vagyok ejtve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elindultam a D épület felé, ahol Mark szerint elszállásoltak, nem köszöntem el a hadnagytól, nem akartam megzavarni akció közben. Csak nehogy a végén nekem kelljen megoldanom az ügyet. Elcsoszogtam a bejárati ajtóhoz, ahonnan éppen három fiatal lány vágódott ki vihogva. Amint észrevettek, bekapcsolt az alaposan- végigmérünk- új- lány detektor, amit én egy szúrós pillantással rögtön szét is szaggattam. Nem vagyok én húsáru, hogy méricskélni lehessen. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Segíthetünk valamiben?- lépett elő az egyik lány, hosszú göndör fekete haja az arcába hullott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A háromszáznégyes szobát keresem- válaszoltam engedelmesen, megeresztve egy halvány mosolyt. Színészkedni kell, különben soha az életben nem nyílnak meg ezek a libák.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Oh, csak nem te vagy Danielle- szólalt meg egy másik lány, előbújva a barátnője háta mögül. Hozzám lépett, apró kezeit felém nyújtotta, nyílt őszinte mosoly játszadozott az ajka szegletében- Örülök, hogy megismerhetlek. A nevem Adelphe Roddington.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Danielle Púgu Maat- nyújtottam én is kedvesen a kezemet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Milyen név az a Púgu Maat?- kérdezte enyhe lenézéssel az egyik szőke, akit még nem volt szerencsém alaposan szemügyre venni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Maat egy egyiptomi istennő volt, maga az igazság, a rend és a törvény. Púgu pedig a büntetésé, ő maga volt a megtestesült gonoszság és erőszakosság- talán egy kicsit túlságosan beleéltem magam a mondandómba, mert Adelphe kivételével mindegyik lány elborzadva méregetett, majd sürgős teendőikre hivatkozva elhúztak. Az a bizonyos por már megint körülöttem kavargott, de most nem bántam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gyere velem, megmutatom a szobádat- intett Adelphe, majd eltűnt az épületben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Mély sóhaj kíséretében követtem, rohadtul nem volt kedvem ehhez az egészhez, de ha már muszáj, akkor csináljuk rendesen. Kedves mosolyt varázsoltam az arcomra, majd a bőröndjeimmel egyensúlyozva követtem az eddig barátságos lánykát. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A harmadik emeleten megálltunk, majd elindultunk egy hosszú folyosón keresztül. A végénél megállapodtunk, Adelphe kinyitotta az ajtót, én pedig beléptem a szobába. Egész pofás kis hely volt, két ággyal, két asztallal és két szekrénnyel. A szobában katonás rend uralkodott, amihez nem nagyon voltam hozzászokva, tekintve, hogy a lakásom egy csatatér Kelly nélkül. Ledobtam a két testes bőröndöt a földre, majd az ágyba vetettem magam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Érezd otthon magad- mosolyogott rám a lány kedvesen- Én elmegyek, van még egy kis elintéznivalóm.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te melyik szakra jársz?- kérdeztem érdeklődve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Az orvosira.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Egy apró lámpácska gyúlt a fejemben, az agyam rögtön kattogni kezdett. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Akkor biztosan ismered Laura Reynolds-ot- ültem fel, arcomon egy angyali mosollyal- Kiskorunk óta ismerjük egymást, jó lenne találkozni vele.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Adelphe arca elkomorult, idegesen járkálni kezdett a szobában, én pedig árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Kisvártatva megszólat, hangja remegett, arca zavarodott volt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Laura meghalt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Meglepődöttséget színleltem, szemeim elkerekedtek, partra vetett halként tátogtam. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Úristen- tökéletes színészi teljesítményt nyújtottam, lehet, hogy pályát tévesztettem?- Mikor történt?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Egy hete eltűnt, a rendőrség tegnap találta meg a holttestét a közeli erdőben- zavartan gyűrögette a ruháját, szemét lesütve még mindig körbe-körbejárkált.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Elkapták már a gyilkost?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem, őket nem lehet elkapni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hoppá. Lehet, hogy mégiscsak jó ötlet volt beépülni az egyetemisták közé? Az ügy megoldódni látszott, már csak a nevek hiányoztak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Kiket?- szám kiszáradt, testem önkéntelenül a lány felé dőlt. Egyetlen szavát sem akartam elmulasztani.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Idegesen felnevetett, haját hátrasimítva abbahagyta a járkálást.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ne is figyelj rám. Butaságokat beszélek- ő már nem volt olyan jó színésznő, mint én- Majd este találkozunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Villámgyorsan megfordult és elhagyta a szobát. Dühösen az ágyra dőltem, pedig már olyan közel jártam. Egy azonban biztos volt, Adelphe tud valamit, és ha kötél szakad is megtudom az igazságot. Maximum kiverem belőle. Már megint túl agresszív vagyok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">9.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Rövid ideig még gondolkodtam a történteken, majd úgy döntöttem, hogy felhívom a kedves felügyelőt. Ma még úgysem beszéltem vele. A kabátomhoz léptem, majd elővettem az apró telefont és tárcsáztam. A harmadik csöngésre végre méltóztatott felvenni a készüléket, én pedig mézesmázos hangon köszöntöttem. Hiába vagyok dühös, ő mégiscsak a főnököm, nem eshetek neki, mint egy dilis óvodás, mert rövidúton, az utcán találom magam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó reggelt felügyelő!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó reggelt Danielle! Miben segíthetek?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Gondoltam közlöm, hogy megérkeztünk az egyetemre, elfoglaltam a szobámat, a szobatársam pedig tudja kik a gyilkosok- zavartalanul beszéltem, az utolsó szavaimnál azonban vad krákogás csattant a vonal végén- Valami baj van uram?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Belül jót röhögtem, kellemes érzéssel töltött el, hogy egy kis borsot törtem a főnök orra alá. Máris jobban éreztem magam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ismételje meg!- köhögő roham közepette, szinte hasított a parancs, egészen a fülemig.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Megérkeztünk az egyetemre…- kezdtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem azt maga idióta, hanem az utolsó mondanivalóját.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jaj, de buta vagyok. Sajnálom felügyelő. A szobatársam, bizonyos Adelphe Roddington véletlenül elszólta magát. Idézem: „Őket nem lehet elkapni”. Nagyon úgy hangzik, mintha a kedves kisasszony ismerné a gyilkosokat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ennyi?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Igen felügyelő, egyelőre nem jutottam többre. Megijedt, hogy elszólta magát és lelépett a szobából. Mit kellett volna tennem, kínzásnak alávetni?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Maga megőrült Danielle? Meg ne próbálja- csattant a felháborodott válasz- Nekem mennem kell, hívjon, ha jutottak valamire.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A vonal megszakadt, én pedig dühösen visszaroskadtam az ágyra. Ha jutottak valamire. Volt egy olyan érzésem, hogy ha itt valaki dolgozni fog, az én leszek, Owen maximum Miss. Szőke haj bájait és ágyát fogja feltérképezni, ha már idáig nem tette meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Unalmas volt egész nap a szobában ülni, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom az épületet és egy kicsit felmérem a terepet. Még ki sem tettem a lábamat a helységből, amikor egy feldúlt lányba ütköztem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Sajnálom- morogtam zavartan pilláimat rebegtetve, de a lány válaszra sem méltatott. Egyenesen ment tovább, arca felpuffadva, vörösen lángolva mutatta lelkiállapotát, apró kezeit ökölbe szorította. Szép kis egyetem. Mindenki agresszív vagy gyilkos. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Megvontam a vállam, nem zavartattam magam, mentem tovább. Úgy döntöttem a lift helyett a lépcsőt veszem igénybe, szükségem van egy kis mozgásra. Lekocogtam a fokokon, majd kilépkedtem a kertbe. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé, egy kisebb tó terült el előttem, körülötte fából faragott padokkal. Mélyet szippantottam a friss levegőből, most nem kellett attól tartanom, hogy elájulok a hullaszagtól. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Az egyik padon Mark ült a reggeli lánnyal, keze a szőkeség vállán nyugodott, ajkaival a hófehér bőrt becézgette. Hirtelen elöntött a forróság és a düh, felpuffadt arccal megfordultam és a másik irányba indultam tovább. Mindenhol nevetgélő diákok, testük lazán elterülve a puha pokrócokon. Egyetlen kisírt szemet, egyetlen gyászoló tekintetet nem fedeztem fel a tömegben, úgy tűnt senkinek nem hiányzik a két elhunyt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Pásztázó tekintetem minden egyes arcot, minden egyes mozdulatot felmért, agyam elmentette. Milyen zsaru lennék, ha nem figyelnék a részletekre? Az épület falához lapulva egy kisebb csoport álldogált, lázas susmusba merülve. Jelen pillanatban minden gyanús volt, ezért nem tévesztettem szem elől őket. A csoport egy kis időre szétrebbent, így kilátásom nyílt kedves két ismerősömre, akiknek még nem tudtam a nevét, de azért az arcukat megjegyeztem. A reggeli fekete és szőke lány a falnak dőlve állt, tekintetük a környezetet pásztázta, ahogyan az enyém is. Ahogy észrevettek, a társaság szétrebbent, ijedt, szúrós szemeket meresztve távoli alakomra. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szia- ragadta meg egy kéz a vállamat, a hang pedig lágyan simogatta a dobhártyámat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Ijedten megpördültem tengelyem körül, hogy az ismeretlen szemébe nézzek. Fiatal, huszonkét- huszonhárom éves férfi állt mögöttem, fekete haja kócosan hevert a fején, aranybarna szeme barátságosan mélyedt az enyémbe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Bocsi, ha megijesztettelek- nevetett zavartan az arcomba, ujjaival a dús hajba simítva- Még nem láttalak erre, de a szépséged már messziről sugárzott, ezért gondoltam bemutatkozom. Kevin Holland.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kezét nyújtotta, én pedig gyanakvó tekintettel viszonoztam. Szépséged már messziről sugárzott? Ez a menő szöveg mostanság?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Danielle Púgu Maat- vakkantottam még mindig zavartan méregetve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Örülök, hogy megismertelek Danielle. Milyen szakra jársz?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Öhm…- Milyenre is?- Kriminalisztika.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Oh, akkor nem találkozunk órán. Na, mindegy. Remélem, azért látlak még a közeljövőben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span> </span>Én pedig azt remélem, hogy nem leszek itt sokáig. De ezt persze nem mondtam ki hangosan. Erőltetett mosollyal az arcomon bólogattam, de srác csak nem tágított.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Nem szeretnél eljönni az esti bulira? Az F épületben lesz, a negyediken. Ha gondolod, nézz be.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Jó, jó persze. Feltétlenül- és már mentem is tovább. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A kis csoport tagjai teljesen szétszéledtek, sajnos egyiküket sem láttam már. Dühösen dobbantottam, majd visszabaktattam a szobámba. Elmegyek futni, de előtte még átöltözöm.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Nem értettem ezt az egyetemi életet. Hétfő este bulizni? És hogy kelnek fel másnap az órákra? Vagy ne legyek ennyire naiv? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;"><b><span style="font-size: 14.0pt;">10.<o:p></o:p></span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Elszántan róttam a köröket, a testem verejtékben úszott, a pólóm nedvesen tapadt a bőrömhöz. Zene ordított a fülembe, amikor fáradtan megálltam a pálya szélénél. Levegőt! Voltak rajtam kívül még olyan elvetemültek, akik futással mulatták az időt. Kellemesen elfáradtam, a testem fellélegzett, az elmém felfrissült. Kezdődhet a nyomozás. <span> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Törülközővel leitattam az izzadságot a testemről, majd elindultam visszafelé a koleszbe. Útközben tekintetemmel végigpásztáztam a környéket, hátha észlelek valami gyanúsat, amikor egy kéz megragadta a vállamat. Próbáltam visszafogni magamat és nem öklössel viszonozni a bunkó gesztust, ki tudja ki áll mögöttem? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ne üss! Mark vagyok- szólalt meg az ismerős pimasz hang.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Villámgyorsan megpördültem, a kezem előrelendült és meg sem állt egészen a hadnagy arcáig. Vékony vérpatak indult útnak a kívánatos ajkaktól, a halvány mosoly még most is ott játszadozott a szája szegletében. Nem lehet felhúzni. Soha nem lesz ideges. Bezzeg én?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Ezt meg miért kaptam?- nézett rám szemrehányóan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Dolgozni jöttünk, nem pedig szexelni- sipítottam az arcába dühösen, ökleimet a mellkasának támasztva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Én nem is…- védekezett meglepetten, majd arcán egy gúnyos mosoly jelent meg- Te féltékeny vagy.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Te pedig egoista- vágtam a szürke tekintetbe tettetett undorral- Miből gondolod, hogy minden lány odáig van érted? Dolgozni jöttünk, sorozatgyilkosok rohangálnak az egyetemen, a szobatársam tudja, hogy kik azok, te pedig egy szőkével hemperegsz. Nem csak én kaptam az ügyet, úgyhogy légy szíves a feladatra koncentrálni- dühösen a fejéhez vágtam a mondandómat, majd a hatás kedvéért otthagytam egyedül, hagy rágódjon a dolgokon, eméssze már őt is egy kicsit a bűntudat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felkocogtam a szobámba, a fürdőszoba felé menet ledobáltam magamról az izzadt ruhadarabokat és beálltam a zuhany alá. Borzalmasan mérges voltam Owenre, de nem tudtam megállapítani, hogy mi is a pontos oka. Eddig nem volt gondom azzal, hogy egyedül kellett megoldanom az ügyeket, még örültem is neki, mert az plusz pontnak számított a férfikollégák szemében. De most? Ahogy megláttam egy fruskával, elöntött a düh és az ideg, buta libaként viselkedtem, nekirontottam és letámadtam, mint egy féltékeny barátnő. Ez nem én vagyok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">A hideg víz lemosta a forró lávafolyamként hömpölygő izzadságot a testemről, az elmém is kitisztult. Ajtó csapódott, majd egy női hang hasított a szoba csendjébe.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Itt vagy Danielle?- érdeklődött.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- A fürdőben- válaszoltam túlordibálva a víz csobogását.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Készülődj, megyünk bulizni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Már csak ez kellett. Ha nem alkalmazkodok, akkor nem fogadnak be, nem árulnak el semmit nekem. Viszont semmi kedvem nem volt egy alkoholmámorban fürdő fülledt bulihoz. Most erre mit mondjak?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Máris kész vagyok- nem ezt kellett volna választanom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Felvittem egy laza sminket, a hajamat loknikba szárítottam, felvettem egy cicanadrágot, egy hosszú kockás inggel, majd Adelphe elé léptem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Szerinted így jó leszek?- kérdeztem aggódva a válasz miatt. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">- Hűha. Több mint jó. Az összes pasi rád lesz kattanva- áradozott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Kattanva? Majd lekattintok mindenkit. Hiszen mégiscsak dolgozni megyek. A feladat az első, ezt soha nem szabad feledni. Én nem vagyok Owen. Dacosan farkasszemet néztem a csenddel, majd Adelphe-fel karöltve elindultunk az F épület felé. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Miért nem aludhatok otthon a meleg ágyamban? Miért kell nekem tini bulikra mennem? Miért kell nekem végignéznem Owen nőügyeit? </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Hiszen borzalmasan fáj.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><br />
</div>Darawonahttp://www.blogger.com/profile/01386752218054703807noreply@blogger.com0