Sötétség uralkodott odakint, amikor felébredtem ájulásszerű álmomból.
Laposakat pislogva felkeltem és elindultam a fürdőszoba irányába. Bakancsomat
menet közben rugdostam le magamról, nadrágomat a folyosó padlójára dobtam. Rám
fért már egy alapos zuhanyzás, a sorozatos ruhában alvás után. Miután minden
ruhadarabom a földön hevert, beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. A
kezdetben jeges folyadék meztelen testemre ömlött, felfrissítve az elmémet, új
erőt adva testemnek és lelkemnek egyaránt.
Most még az sem tudta elvenni a kedvemet a fürdőzéstől, hogy alig
néhány napja egy kibelezett hulla hevert a kád fölött, bíborvörös vérét a
kövezetre csöpögtetve. Belei rendezetlenül omlottak ki a hasából, én pedig
sokkot kapva próbáltam normalizálni a légzésemet. Az elmúlt pár nap
érzéketlenné tett. Nem zaklatott fel még az a tény sem, hogy a szobatársamat
megölték, majd elhurcolták. A gyilkos szabadon járkál ki-be, bármikor az
életemre törhetett.
Vizes tincseim az arcomba hullottak, miközben homlokomat a csempének
szorítottam. A víz lassan melegedett, én pedig még hosszú percekig álltam
alatta. Amikor végeztem, elhúztam a zuhanyfüggönyt az útból, majd egy törülközőt
magam köré csavarva kiléptem a hideg kőre. A tükör felületét teljesen
elborította a pára, amit valaki megbontott miközben én fürödtem.
ÉN JOBBAN ÁTNÉZNÉM A SZOBÁT
Azonnal a kabátomhoz ugrottam. Kezeim sietősen tapogattak fegyver
után, miközben a tekintetem körbe-körbe cikázott a láthatáron. Mikor
megtaláltam, kibiztosítottam és óvatosan közeledtem a szoba felé. Minden
háborítatlannak és nyugodtnak tűnt, de engem ez már nem tudott becsapni. A
gyilkos ismét meglátogatott és ez ellen nem tudtam tenni. Bármikor bejöhetett
ismét és elvághatta a torkom alvás közben.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sincsen a szobában,
leengedtem a fegyveremet. Gyorsan áttöröltem magam a törölközővel, felkaptam
egy rövidnadrágot és egy felsőt. Kényelmesebbnek tartottam, mint egy szál
rongyban kutakodni. Mikor már teljes
harci felszerelésben díszelegtem, elkezdtem a módszeres kutatást. Először
Adelphe ágyánál kezdtem. Benéztem a bútor alá, arrébb toltam néhány cipőt és
dobozt, de nem találtam semmi érdemlegeset. A biztonság kedvéért azért
kiszedegettem őket az ágy alól és átvizsgáltam tüzetesebben is.
Az első dobozban csak néhány egyetemi jegyzet kapott helyet, a
másodikban pedig családi fényképek.
Gyorsan átfutottam őket, majd visszadobtam a helyükre. Amint végeztem az
ágyával, áttértem a sajátomra, ahol is egy papírfecnit találtam az ágy és a
fal közé becsúsztatva. Remegő kezekkel utána kaptam, majd óvatosan
széthajtogattam.
Az élet bölcsőjében növekszik a gonosz,
igaz valóját ártatlansággal palástolja.
Mosoly ül az arcán, háta mögött tőrt bújtat.
Többször átfutottam a néhány sorocskát. Az agyam lázasan pörgött, de
válaszokat nem találtam. Mégis mit akar ezzel közölni velem a gyilkos? Hogy
meglapulva figyel? Beolvadt a diákok közé? Ezzel nem mondott el újdonságot. Még
egyszer átnéztem a verset, amikor megakadt a szemem az íráson. Néhány betűt
mintha szándékosan kiemeltek volna.
Az élet bölcsőjében
növekszik a gonosz,
igaz valóját ártatlansággal palástolja.
Mosoly ül az arcán, háta mögött tőrt bújtat.
A táskámhoz léptem és elővettem egy darab papírt, majd kiírtam a
betűket és megpróbáltam értelmes szavakat kihozni belőle. Néhány röpke pillanat
alatt egyetlen szó meredt rám elégedetten. ALAGSOR.
Telefonom után kaptam és tárcsáztam a hadnagyot. Owen már a második
csörgésnél felvette, hangja álmosan csengett a vonal túlsó oldalán.
− Nem tudsz aludni Dan? − kérdezte nem túl barátságos hangnemben.
− Üzent nekem. − vágtam a közepébe izgatottan.
− Mit? Jól vagy? Ugye nem esett semmi bajod? − hallottam, hogy ijedten
ugrik ki az ágyból, a vonal susogott, miközben magára rángatta a ruháit.
− Nem, nincsen semmi bajom. Lezuhanyoztam, aztán amikor kiléptem a
kádból egy üzenet fogadott a tükrön.
− Mi állt rajta?
− Hogy nem néztem eléggé körül. Visszajöttem a szobába és átkutattam
mindent. A papírfecnit az ágyam mellett találtam a falhoz becsúszva. Egy vers
volt, látszólag értelmetlen, de néhány betűt kiemelt az írója.
− Ne habozz Dan, mondd már!
− A megfejtése alagsor volt. Szerintem vár ránk ott valami vagy
valaki… − nagyot nyeltem. A nagy izgalomban el sem jutott az agyamig, hogy
talán a következő áldozat holtteste lapul ott.
− Azonnal ott vagyok.
− Találkozzunk az épület előtt. Mindegyik épületet át kell kutatnunk,
nem tudhatjuk, hogy melyikre vonatkozik. Mivel nekem üzent, ezért lehetséges,
hogy ebben az épületben már válaszokat is találhatunk.
− Indulok.
A vonal megszakadt. Magamra kaptam egy pulcsit, a nadrágomra szíjaztam
a pisztolytáskát és elindultam a kollégium elé, hogy találkozzam a hadnaggyal.